Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-180. Indítványa, Éber Antal országgyűlési képviselőnek, a mezőgazdasági munkahiány enyhítése tárgyában
180. szám. 379 teljesítő gazdaság legritkább esetben vezet rendes könyvvitelt, az illetmény pedig gyakran nyugta nélkül, egyébként azonban többnyire oly munkások kezeihez történik, akik számadáshoz nem értenek, akiknek nyugtái tehát döntő bizonyítékul egymagukban nem fogadhatók el. Viszont meg kell állapítani, hogy ezek a nehézségek az átalakítási és tatarozási kedvezményeknél is nagy mértékben fennforogtak. Bizonyára voltak is egyes esetekben az adókincstár terhére visszaélések, másrészről az adóközegek részéről a túlzott szigor oly esetei, amelyek a kedvezményezetteknek súlyos károkat okoztak. Néhány év tapasztalatai alapján sikerült azonban az alap megállapításának oly módszerét megtalálni, amely mindkét oldalt kielégítően oldja meg a kérdést. A fővárosi pénzügyigazgatóság és az ehhez a hivatalhoz- bekapcsolt szakértő személyzet a kiadások igazolását és ellenőrzését igen nehéz területen körültekintéssel és alaposan végzik, úgyhogy semmi kétség sem fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkabérek igazolása és ellenőrzése is nyugodtan volna a szakértő személyzettel megerősítendő pénzügy igazgat óságokra rábízható. Az ezzel egybekötött költséget az elérendő cél jelentősége bizonyára megérné, emellett pedig lassanként a mezőgazdasági foglalkoztatást illetően oly statisztikai adatgyűjtés birtokába jutnánk, amely ennek a fontos társadalmi kérdésnek további kezelése szempontjából szinte kiszámíthatatlan előnyt jelentene. Az indítvány azért ajánlja az adótérítésnek a jövedelmi adóból való levonását, mert így a probléma a jövedelmi adót fizető gazdaságokra redukálódik, amelyek száma az 1933. évi adóstatisztika szerint 87.580. Viszont ez nem je T ent kizárást az adókedvezmény lehetőségéből, mert a jövedelmi adót nem fizető, kisebb gazdaságoknál a munkaszolgáltatás amúgyis java részében a gazda, illetve családtagjai részéről történik, itt tehát a kedvezmény amúgysem volna alkalmazható. Ami már most az ilykénti kedvezés ál-ampénzügyi hatásait illeti, úgy ezek talán a következőképpen volnának kombinálhatók. A 100 holdon felüli birtokok Matolcsy Mátyás fenthivatkozott tanulmánya szerint mintegy 90 millió munkanapot vesznek igénybe. Ha a megadandó kedvezmény azt eredményezné —• amit csak hosszabb gyakorlat után lehetne feltételezni —•, hogy ennek 20%-a jelentkeznék, mint addicionális munkateljesítmény, akkor 18 millió új munkanap teljesítéséért kifizetett illetmények képeznék a térítés alapját. Ha egy átlagos munkanap árát 1*2 pengőben vesszük fel, akkor 21*6 millió pengő addicionális munkabérnek 30%-a, vagyis 6% millió pengő adótérítés képezné az árát annak, hogy 60.000 mezőgazdasági munkás jutna teljes évi foglalkoztatáshoz, vagy megfelelően nagyobb számú ily munkás nem teljes évi foglalkoztatáshoz. Az akciónak rendkívül kedvező eredménnyel kellene járnia, hogy évek multán ily jelentékeny munkaszaporodáshoz jussunk. De ha és amikor ide eljutnánk, bőséges ellenértéket találna az állam abban, hogy 60.000 családot a munka nélküli állapotból a dolgozó társadalomba vezetne át, helyesebben, hogy 18 millió új munkanap kitöltésével erősbítené a termelő nemzeti munkát. Emellett azonban még két fontos mozzanatot kell kiemelni. A 18 millió új munkanap megteremtése, vagy egyszerűbb számítás okából kifejezve, 60.000 új termelő és így fogyasztó beállítása új vásárlóerőt, új fogyasztást, új forgalmat jelent, ami természetesen újabb közteherbevetéinek szolgáltat alapot. Nem akarunk vitatható számításokba bocsátkozni a fölött, vájjon a kifizetett 21*6 millió pengő járulékos munkabér mennyi újabb közteherbevételt eredményez, de egészen biztos, hogy ez lényeges részét fogja fedezni annak a 6% millió pengőnek, amelyet az állam adótérítés címén feláldoz. A másik mozzanat, amelyre a vállalandó teher ellenértéke gyanánt utalni kívánunk, az az előny, amelyet ez a többletmunka mezőgazdasági termelésünk 48*
