Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-158. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított gróf Széchenyi György országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

158. szám. 337 tattak el hozzá. A cikkanyagot sohasem tartották a szerkesztőségben és kiadóhivatalban, a beérkező cikkeket eltitkolták, sokszor még a nekik közlésre átadottakat is önkényesen eltüntették vagy elveszettnek nyilvánították. S végül a Korunk Szava kéziratait egyszerűen magukkal vitték. A lapjukban tehát egyelőre megjelenő cikkekről egyáltalán nem bizonyos, sőt nagyon kétséges, hogy azok annak számára Íródtak. Itt szándékos kártevésről van szó, amely törvényes következményekkel jár. Remélem, nem meglepetés ez számodra, hiszen szétválásunk automatikusan bekövetkezett akkor, amikor Sik Sándor közölte feltételeinket veled s Te azokat nem akceptáltad : már pedig azt is közölte, hogy ha szigorú feltételeinket nem akceptálod, tekints minket úgy, mint akik egy pillanatig sem vagyunk hajlandók veled dolgozni. . . 3. Az együttműködés „szerény" feltétele a lap rögtöni átadása, természetesen akként, hogy a terheket továbbra is a volt felelős szerkesztő viselhette volna...« »Mondom, bár az utóbbi hónapokban számítottunk arra, hogy a szakítás bekövetkezik, mégis most nem tudok bizonyos megindultság nélkül erre az együtt töltött öt évre gondolni.« »Ezután olyan dolgokról ír Ballá Borisz, amelyek csak részben valóság, részben pedig egy munkához szokott ember idegeinek időleges kihagyási tünetei.« »Ha azonban revolverezésként, erkölcsi zsarolásként íródott volna, ezt is közölni fogjuk, bár viszonzásul nagyon komoly és nem csupán a jóízlésbe ütköző dolgokkal kényszerülnénk előállni. Száz meg száz szcénáról szól a felmondólevél, pedig Ballá urat az elmúlt télen csak kétszer láttam, szerkesztőtársait pedig ötször. Kétízben akkor is mások jelenlétében találkoztunk. Ök mindig ketten voltak, én mindig egyedül; az én barátaim előtt ők sohasem beszéltek, ezzel szemben minden szavamat éveken át mindig két tanú, igaz hogy érdekelt tanuk, hallgatták végig. Talán nem vétkes gyanakvás azt hinnem, hogy már ekkor építgették azt a valótlanságokkal spékelt dossziét, amelyet felmondólevelükben összeállítottak. Figyelmeztették őket, a derék, gáncstalan, önzetlen, jellemes urakat arra, hogy én súlyos üldözési mániában szenvedek és ők az állandó szcénák ellenére sem hagytak el engem. Valóban hősies cselekedet volt. Vájjon ki figyelmeztette őket és szükség volt-e a figyelmeztetésre ? „Kérdőre vontunk, Te mindig mindent visszavontál." Jobb ízlésű ember vagyok, hogy sem válaszul már most nyomdafestékre adjam Ballá úr mosakodó leveleit.« »Önzetlenül dolgoztunk eddig a Korunk Szavánál.« »A barátságot e pillanatig nem akartuk felborítani s ha bármennyire emberi hibánk és gyöngeségünk volna is, egyet tud a mi csoportunkról mindenki : sohase voltunk a barátságban hűtlenek.« »ök hűségesek voltak a barátságban, csak a felelős szerkesztő anyagi érdekei ellen dolgoztak, bizalmat arrogáltakj, hogy azután az első kedvező alkalommal cserbenhagyják s megjelentessék az ő lapjukat, ahol már nem fogják háromezer példánnyal túllépni a szükséges határt, ahol a klisé nem lesz már túldrága és csúnya, ahol a hirdetés is bizonyára rentábilis lesz és a kiadóhivatalban sem lesznek súlyos szabálytalanságok. Mert már nem Széchenyi György gróf, hanem Ballá Borisz úr lesz a felelős szerkesztő és a magyar katolikus ifjúság ,,Íratlan erkölcsi szabályainak" kizárólagos hordozója. Nem érzik, hogy önmagukról mondják ki a legsúlyosabb ítéletet, amikor kijelentik, hogy ha a lap az ő jogi tulajdonukba ment volna át,akkor nekem minden,,bűnöm" és emberi gyarlóságom — ki mentes vájjon közülünk ettől ? — már eleve meg lenne bocsátva?« »Utoljára én, aki keservesen megcsalódtam, csak egy kérdést intézek az eltávozott úr felé : mit tart ő lelkének szentélyében, amikor nem produkálja a lelkiismereti rögtönzések csodáit, azokról, akik ízlésükkel osszeférhetőnek tartják, hogy a katolicizmus ügyét csak érvényesülési trambulinnak tekintsék, amelyből anyagi és társadalmi előnyökbe lehet beugrani, mit tart azokról, akik a kellő, bizonyára jól kiválasztott pillanatban bizonyos köröknek, nemcsak saját vélt vagy Képv. iromiány. 1935—1&40. III. kötet. 43