Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-158. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított gróf Széchenyi György országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

338 158. szám. való képességeiket, hanem a katolicizmust is szállítani akarják?« »Eddig a levél és mi mélységes bizalommal és őszinte megnyugvással bocsátjuk a Korunk Szava régi közönsége lelkiismeretének ítélete elé. Állapítsák meg ők, ki az, vagy kik azok ezek után, akik, hogy Ballá Borisz szavait ismételjük ,,nem átalják még azt sem, hogy Krisztus palástja mögé bujtassák önző érdekeiket". II. »Amire Ballá Borisz és társai válaszolni megpróbáltak, amire válaszolni elfelejtettek és amire még válaszolniok kell.« »Felvetődik a kérdés, vájjon miért tűrtek meg, sőt — szerintük — szemelték ki önként a lap élére ilyen beszámíthatatlan valakit ? Vájjon a lap szellemi nivójának emelése céljából vagy puszta anyagi haszon szempontjából történt ez ? A válasz mindkét esetben lesújtó volna.« »Beszéljenek férfiasan és nyiltan, miben nem értettek ebből egyet, azonfelül, hogy a lap, a terheknek a laptulajdonos nyakán hagyásával, nem lett egészen az övék ? Ismételjük előző válaszunkból: Nem érzik, hogy önmagukról mondják ki a legsúlyosabb ítéletet, amikor kijelentik, hogyha a lap az ő jogi tulajdonukba ment volna át, akkor nekem minden „bűnöm" és emberi gyarlóságom — ki mentes vájjon közülünk ettől — már eleve meg lenne bocsátva ?« »„Minden anyagi előnyről lemondva" hangoztatják Ballá Boriszék válaszukban, „idealizmusról" beszélnek. De „ingyen dolgozunk" hangoztatása mellett néhány hónap alatt folytatólagosan mire ment 2.400 pengő a folyószámláról, amelyről akkor még Aradi Zsolt úr is utalványozott anélkül, hogy ebből egy fillért is fordítottak volna nyomdai költségekre ? Amikor a csőd elkerülése végett az utalványozási jogot a laptulajdonosnak magának kellett fenntartani, látszatfelháborodás lázadásába törtek ki már akkor vele szemben. „Felvirágoztatták" a Korunk Szavát, amíg remélték, hogy a tulajdonjogot kellő pillanatban kezükbe kaparinthatják, de miután ez nem sikerült;, lestek a pillanatot, hogy a szeparációt végrehajtsák.« »A kiadóhivatalra vonatkozólag, melynek a távozott szerkesztők voltak a szakemberei, Kovács János, a Pénzintézeti Központ nyugalmazott főrevizora, hites könyvvizsgáló a következőket írja : „A kiadóhivatal ügyvitele, különösen számadásai és nyilvántartásai — az előfizetőkről készített kartotékoktól eltekintve — a legkezdetlegesebb igényeket sem elégítik ki. Ezekből csak nehéz kutatással lehet megközelítő eredményt megállapítani. A könyvvitel csak a kezdetleges módon vezetett Pénztárkönyvből áll. A Postatakarékpénztár forgalmáról, mely az összforgalom háromnegyed részét képezi, semmiféle könyvelés, vagy nyilvántartás nincs. A kiadóhivatalban alkalmazottaknál hiányzott a legelemibb hozzáértés és úgylátszik hiányzott az erre való törekvés is." Egyes a Korunk Szava számára írt és máig hozzánk el nem jutott cikkekre vonatkozólag utalunk a Szerkesztői üzenetekben megemlített szerzőkre, akik nekünk panaszos leveleket írtak, hogy cikkeiket nem tudják visszakapni. Érdekes és szintén kizárólag a bíróság megítélése alá tartozó tény, hogy az április 6-i dátummal felmondó szerkesztők és az április 11-én velük szolidaritásban megbízatásukat visszaadó kiadóhivatali emberek levele után még felvétetnek előfizetési díjak, amiről például egy április 16-ról kiállított nyugta is tanúskodik, melyet tulajdonosa, egy köztiszteletben álló egyéniség hozzánk eljuttatni szive s volt. A minden anyagiságtól ment és magukat „Isten kegyelméből "függetlennek születetteknek" minősítő szerkesztők jónak vélik hangsúlyozni, hogy szerződés nélkül szerkesztették a lapot, ami a magyar újságírás történetében páratlan. Nos, ha így lenne is, ezzel csak azt teljesítették volna, amit önként, sőt nagyon is fürgén és másokat kiszorítva vállaltak. A munkás, bizonnyal a szellemi munkás is méltó az ő bérére. De az egész Prohászka Ottokár Társaság tanú rá, hogy ők „Krisztus iránti szeretetből, önzetlenül és ingyen" vállalták a szerkesztést. A tények, sajnos, nagyon is mást bizonyítanak.« -j .• Á cikkek egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 : XLI. t.-c.