Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-121. A képviselőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a család hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról" szóló 110. számú törvényjavaslat tárgyában

254 121. szám. birtok helyesebb megosztását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő vagy módosító törvények értelmében ingatlan elidegenítéséhez szükséges.« A 20. §. szövegének ez az átalakítása mindenekelőtt azért szükséges, hogy ez a §. — a negyedik bekezdést nem tekintve —« félreérthetetlenül csak a hitbizományi birtokos vagy a felszabadult vagyonban részesedett családtag által jogügylettel való elidegenítésre legyen vonatkoztatható s kitűnjék belőle, hogy csak az elidegenítési tilalomnak ilyen esetben — kérelemre — történő feloldásáról rendelkezik. Átalakítást kíván a §. annak folytán is, hogy miként a kijelölési eljárást (3. §.), úgy az elidegenítési tilalom feloldását is célszerűbbnek mutatkozik a hitbizományi bíróság hatáskörébe utalni, mégis akként, hogy azt az előkérdést : kívánatos-e földbirtokpolitikai szempontból a tervezett ügyleti elidegenítés, a földmívelésügyi miniszter bírálja el. A 8. §. helyett ugyancsak ebben a §-ban kell szabályozni a felszabadult ingatlanoknak erdővel való kicserélésében és az erdőnek a hitbizományhoz csatolásában álló állagváltoztatást is, mert ilyen állagváltoztatásnak is csak a felszabadult ingatlanokat terhelő elidegenítési tilalom feloldása után lehet helye. Indokolt lehetővé tenni azt is, hogy a hitbizományi birtokos a felszabadult vagyonnal vagy ellenértékével ne csupán más személytől vásárolt erdőterülettel, de saját szabad vagyonához tartozó erdőterülettel is növelhesse a hitbizományi kötöttségben maradó vagyont. Végül figyelemmel arra, hogy elidegenítési tilalom feloldásával kapcsolatban a földbirtokpolitikai szempontok kellő elbírálást nyerhetnek, felesleges lenne ezt az eljárást a fennálló földbirtokpolitikai jogszabályokban megszabott egyéb számos különböző hatósági jóváhagyással hosszadalmassá és költségessé tenni. 29. A 20. §. harmadik bekezdésével kapcsolatban egyébként megvitatta a bizottság azt a kérdést is, nem kellene-e megengedni, hogy az elidegenített felszabadult vagyon ellenértékét a hitbizományi birtokos a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyonba teljesítendő hasznos beruházásokra fordíthassa. A bizottság álláspontja szerint nem lenne indokolt annak a"lehetőségnek további kiterjesztése, hogy a vagyon utolsó hitbizományi birtokosa a felszabaduló vagyont csökkenthesse s a részesedésre jogosultak elől ilyen hasznos beruházások címén is esetleg teljesen elvonhassa, mert az általános tapasztalatok szerint éppen a hasznos beruházások teljesítése körül sok visszaélés történik és sok vita támad. Amíg ugyanis azt kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy adott esetben a felszabadult vagyon vagy a hitbizományi vagyon a 20. §. harmadik bekezdése alapján tehermentesíttetett-e, addig abban a kérdésben, hogy beruházások teljesíttettek-e, azok valóban hasznos beruházások voltak-e, mennyit teez ki ezeknek a beruházásoknak az értéke stb., igen sok vitának a zsilipjét nyitná meg az indítványozott rendelkezés. 30. A 21. §-t a bizottság a következő módosítással ajánlja elfogadásra: »A hitbizományi bíróság* — a felszabadult vagyon tulajdonosának kérelmére — az^érdekeltek meghallgatása után a 19. §-ban meghatározott megterhelési tilalmat feloldhatja, ha a megterhelés hasznos beruházások végett szükséges. A beruházások végrehajtását a hitbizományi bíróság a tálalom feloldásával egyidejűleg megfelelő kikötésekkel biztosítja és a kikötések teljesítését^ ellenőrizteti«. Ezt a módosítást az a szempont teszi szükségessé, hogy a megterhelési tilalom feloldására vonatkozó hatáskört is nyilván a hitbizományi bíróságra kell bízni, amely a 29. alatt említett módosítás szerint az elidegenítési tilalom feloldása kérdésében is határoz. E részben azonban különbség, hogy a megterhelési tilalom fel-