Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 147 és esetleg kiházasítás biztosíttassék, amennyiben erre a körülmények szerint rászorulnak. A családi hitbizomány birtokosát terhelő hasonló kötelezettséggel szemben azonban itt bizonyos eltérések mutatkoznak indokoltnak. Egyfelől a hitbizományi kisbirtok nem bírná el a pénzbeli tartásdíj szolgáltatásának kötelezettségét ; ezért itt szabállyá a természetben való tartást kell tenni azon a módon és abban a mértékben, ahogy a falusi család tagjai együtt élni szoktak és amint az a hitbizományi kisbirtok viszonyainak megfelel. Másfelől azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy itt jobbára a hitbizományi kisbirtokosnak a családi vagyonból való létfenntartására utalt testvéreiről van szó, akik a falusi kisbirtokos családainknál fennálló szokás szerint már felserdülésük után rendszerint tevékeny részt vesznek a család házi és mezei gazdálkodásában s ha önálló keresőképességüket elérték is, többnyire továbbra is a családi házban és gazdaságban maradnak. Ha ennek a helyzetüknek nagykorúságuk elérése után egyszerre végeszakadna, ez a változás őket felette méltánytalanul érné, mert ha vagyontalanok, vajmi nehéz volna őket más életpályára vagy más kereseti forrásra utalni. Ezért a javaslat nagykorúságuk elérése után is biztosítja nekik a hitbizományi kisbirtok viszonyainak megfelelő tartást abban az esetben, ha a hitbizományi kisbirtok gazdasági megmívelésében vagy az azzal kapcsolatos háztartási tennivalókban a hitbizományi kisbirtokos családfői irányítása mellett munkájukkal családtagokként résztvesznek. A 92—95. §-okhoz. A hitbizományi kisbirtokot megkötő elidegenítési tilalom annyiban szigorúbb a családi hitbizományt terhelő hasonló tilalomnál (37. §.), hogy hatósági jóváhagyás mellett is csupán oly ügyleti állagváltoztatásnak van helye, amelynek következtében az elidegenített ingatlan helyébe más mezőgazdasági ingatlan lép. A hitbizományi kisbirtok ugyanis csupán mezei gazdálkodás céljára szolgáló ingatlanokból és azok felszereléséből állhat (81. §.), ennélfogva annak értékét elidegenítés esetében sem lehet más vagyontárgyba fektetni. Az ily elidegenítéssel kapcsolatos állagváltoztatásnál megfelelő rendelkezésekkel biztosítani kell a vagyoni állag csorbítatlanságát. Az esetleges vételármaradványt, amely ingatlan szerzésére már nem fordítható, nem volna célszerű a családi hitbizományra vonatkozó körülményesebb pénzkezelési szabályok (44. §.) alá vonni; legcélszerűbbnek látszik az ily maradványt a gazdasági felszerelés kiegészítésére fordíttatni. A hitbizományi kisbirtoknál is megtörténhetik, hogy a vagyon tárgyaiban nem ügyleti, hanem kényszerű elidegenítés (pl. kisajátítás) következtében áll be változás. Azt az ellenértéket, amely ilyenkor az elvont ingatlan helyett a hitbizományi kisbirtokos kezéhez befolyik, ilyenkor is más mezőgazdasági ingatlan szerzésére, illetőleg a gazdasági felszerelés kiegészítésére kell fordítani. Végrehajtás esetében ez természetesen nem állhat az egész árverési vételárra, hanem legfeljebb az árverési vételár felosztása után mutatkozó s a végrehajtást szenvedő hitbizományi kisbirtokosnak kiutalványozott vételármaradványra, mert hiszen az árverési vételár többi részéről a hitbizományi kisbirtokosnak nincs is módjában rendelkezni. Minden ilyen esetben megfelelően gondoskodni kell a hitbizományi kisbirtokok községi törzskönyvének s a leltárnak kellő kiigazítása iránt is. A 96. §-hoz. A hitbizományi kisbirtokhoz tartozó élő és holt gazdasági felszerelés természetesen már nem állhat oly szigorú elidegenítési tilalom alatt, mint maga az ingatlan, mert egyes elidegenítések már a rendes gazdálkodás szabályszerű menetéből folynak. A vagyonösszeség megóvásának kötelezettsége itt abban áll, hogy a hitbizományi kisbirtokos a felszerelésből a rendes gazdálkodás szabályai szerint kivált egyes dolgokat pótolni köteles. 19*
