Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

110. szám. 135 viszonyai között szükség van és ha a szerződés feltételei megfelelnek az alkalmazott munkakörének, szakképzettségének és arányban vannak a hitbizományi vagyon teherbíróképességével. A most említett feltételeknek meg nem felelő szolgálati szerződést mai bírói gyakorlatunk (Kúria P. II. 2191/1934. sz. hat.) sem tekinti a hitbizományi utódra kötelezőnek. A 40. §-hoz. A hitbizományhoz tartozó vagyontárgyaknak jelzálogjoggal megterhelése tekintetében a javaslat mai jogunktól annyiban tér el, hogy a hasznos beruházások céljára történő megterhelésen felül megengedi a hitbizománynak oly kölcsönösszeg biztosítására szolgáló jelzálogjoggal való megterhelését is, amely a hitbizományi vagyont terhelő öröklési és ezzel kapcsolatos vagyonátruházási illeték kiegyenlítésére szükséges. Tapasztalataim szerint ugyanis a hitbizományi vagyon jövedelméből — az okszerű gazdálkodás folytathatásának és általában a hitbizományi cél megvalósításának veszélyeztetése nélkül — az aránylag jelentékeny összegű öröklési és vagyonátruházási illeték egy összegben rendszerint nem egyenlíthető ki. A §. abban is eltér mai jogunktól, hogy a terhelési határt nem a vagyon leltári tiszta értékének x

/

3 részében, hanem a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösében (házingatlanoknál a nyers ház bérjövedelem, illetőleg haszonérték négyszeresében) állapítja meg, minthogy ez a terhelési határ a mainál egyszerűbben, olcsóbban és biztosabban állapítható meg. A 41. §-hoz. Ez a §. lényegesen korlátozza a hitbizományi ingatlanok haszonbérbeadását; a hitbizományi birtokostól ugyanis joggal lehet megkívánni azt, hogy a törvénnyel védett és közérdekű felügyelet alatt álló hitbizományi javakon rendszerint maga gazdálkodjék. Ez a rendelkezés természetesen nem kívánja érinteni az 1877 : XX. t.-c. 108. és 109. §-ában foglalt rendelkezéseket, sőt ezeken felül más különös méltánylást érdemlő okból is módot nyújt a haszonbérbeadás megengedésére. A hitbizományi erdők haszonbérbeadását egyenesen közérdekből kell meggátolni; ezt az 1877 : XX. t.-c. 109. §-ának első bekezdése is lehetővé teszi. A 42. §-hoz. A hitbizományi intézménnyel kapcsolatos elidegenítési és terhelési tilalom lényeges jogi következménye, hogy a hitbizományi vagyon állagát végrehajtás alá vonni nem lehet, hogy tehát a hitbizományi hitelezők csak a haszonvételekből kereshetnek kielégítést. (E részben természetesen nem tesz különbséget az, hogy a követelés magánjogi vagy közjogi jogcímen alapul-e). Más elbírálás alá esnek természetesen azok, akik még az alapítóval szemben fennállott követelésük vagy az alapító után őket illető kötelesrész címén támaszthatnak igényt; vagy akiknek a vagyon állagából részesedésre maga az alapítórendelkezés biztosított igényt. Mindezek ugyanis valójában nem is hitbizományi hitelezők. Ezt a lényeges alapelvet a javaslatnak is meg kellett őriznie. Minthogy azonban tudomásom van oly telekkönyvi bejegyzésekről is, amelyeknél a jel-, zálogjogot tévedésből vagy elnézésből a hitbizományi vagyon állagára is bekebelezték, szükségesnek látszott kimondani, hogy ily téves bejegyzések alapján is csak a haszonvételekre lehet végrehajtást vezetni. A hitbizományi hitelezőkön vagyis azokon a hitelezőkön kívül, akik a hitbizományi bíróság jóváhagyásával vagy egyébként a rendes vagyonkezelés körében kötött ügyletek alapján szereztek a mindenkori hitbizományi birtokossal szemben érvényesíthető követelést (39. §.), lehetnek a hitbizományi birtokosnak személyes hitelezői is, akik követelésüket csupán a hitbizományi birtokossal vagy örököseivel szemben érvényesíthetik, de követelésük a hitbizományi utódot nem terheli. Mindaddig, amíg adósuk a hitbizományi birtokolja, ők is kereshetnek kielégítést az adó-