Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
130 110. szám. nak arányos részben megtérítési igénye van a felszabaduló vagyon tulajdonosaival szemben, az igényjogosult családtagok nagyobb száma mellett mégis méltánytalanul súlyos helyzetbekerülhet. Ezért indokolt az egyetemlegesség elvének érintése nélkül a hitbizományi birtokos felelősségének mértékét a tiszta jövedelem felére korlátozni. Tiszta jövedelemnek ebből a szempontból a jövedelemnek azt a részét kell tekinteni, amely a köztartozások és egyéb évi terhek levonása után fennmarad; az »egyéb évi terhek« pedig a rendes vagyonkezelés mellett rendszerint visszatérő kiadásokat jelentik, mint amilyenek a vagyon fenntartásának és karbantartásának költségei, a jelzálogos kölcsönök törlesztő részletei és kamatai, az alkalmazottak és volt alkalmazottak járandóságai, a kegyúri terhek stb. Egymás közötti belső viszonyukban a hitbizományi birtokos s a felszabaduló vagyonból részesedők a vagyonrészek értéke arányában felelősek ; ha tehát ezen az arányon túlmenő szolgáltatást voltak kénytelenek teljesíteni, egymástól megtérítést követelhetnek. A belső tehermegoszlásnak ez a módja csak akkor változik, ha a vagyonrészek arányában a hitbízományra oly Összegű teher esnék, amely — a 35. §. értelmében keletkező újabb kötelezettségekkel együtt — a hitbizomány tiszta jövedelmének felénél többet emésztene fel. Ilyenkor ugyanis ezt a téhertöbbletet a kötelezettek egymásközötti belső viszonyában is a felszabaduló vagyonból részesedők kötelesek átvenni. A törvény életbelépésekor már igényjogosult családtagok ilynemű követeléseinek fedezetéül a törvény életbelépése előtt az osztatlan hitbizomány egész jövedelme szolgált. Ennélfogva indokoltnak látszik ezeket a követeléseket a felszabadult vagyontárgyakon (jelzálogjoggal vagy más dologi biztosíték nyújtásával) biztosítani. Természetesen nincs akadálya annak, hogy az érdekeltek a szóbanlevő kötelezettségek felől egyességileg a törvénytől eltérően állapodhassanak meg; ez az egyességi elrendezés végleges megváltásban is állhat. A 24. §-hoz. Megtörténhetik, hogy valamely hitbizományi családtag, akit a hitbizomány jövedelméből életjáradék vagy a 23. §-ban említett valamely más szolgáltatás illet, a felszabaduló vagyonból részesedik. Ilyenkor a szolgáltatáshoz való jognak már az általános magánjogi elvek (concursus duarum causarum luctrativarum) értelmében meg kell szűnnie abban az arányban, amelybén a felszabadult vagyonból a jogosultnak jutott rész a szolgáltatást fedezi. Ennek az aránynak a kiszámítása végett oly szolgáltatásnál, amely időszakonkint visszatérő, a felszabadult vagyonból a jogosultnak jutott rész jövedelmét kell az összehasonlítás alapjául venni, — nem visszatérő szolgáltatásnál (pl. kiházasításnál) pedig a felszabadult vagyonból a jogosultnak jutott vagyonrész értékét. Ha a jogosultat úgy visszatérő, mint vissza nem térő szolgáltatás illeti, az ezekhez való jog csak akkor szűnik meg, ha mindkét szolgáltatás külön-külön teljesen fedezve van a felszabadult vagyonrészből származó előnnyel. A 25. §-hoz. Fennálló hitbizományi jogunk szabályai értelmében a mindenkori hitbizományi birtokosnak a hitbizományi vagyonra vonatkozó jogügyleteiből eredő kötelezettségek csak akkor szállnak át a hitbizományi birtokos utódára, ha a jogügyletet a hitbizományi bíróság jóváhagyta, vagy enélkül is, ha a jogügylet a rendes vagyonkezelés körében jött létre. Az ilyen ügyletekből származó kötelezettségeket — és természetesen az azokkal kapcsolatos jogokat is — ennélfogva a felszabaduló vagyonban részesedőkre is át kell hárítani, de nem egyetemlegesen, hanem aránylagosan a szerint, hogy a jogügyletek mely hitbizományi vagyonrészek vagy vagyontárgyak kezelése körében jöttek létre. Ehhez képest a felszabaduló vagyonban részesedők az ily jogügyletekből eredő kötelezettségekért csak annyiban válnak felelősekké, amennyiben a jogügylet egészben vagy részben olyan vagyontárgyaknak a kezelése körében jött létre, amelyek reájuk
