Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 129 vagy beerdősítendő területre cseréli ki, az ellenértékre vonatkozó ezek a szabályok természetesen nem nyernek alkalmazást. A 21. §-hoz. Éppúgy, mint az elidigenítési tilalom, a megterhelési tilalom sem lehet teljesen merev s indokolt esetben módot kell nyújtani a megterhelési tilalom feloldására is, ha ez hasznos beruházások teljesítése végett szükséges ; egyidejűleg biztosítani kell azonban a beruházások valóságos teljesítését, mert különben hasznos beruházások ürügye alatt a tilalom kijátszható volna. A 22. §-hoz. Családi hitbizományainkat rendszerint dologi kegyuraság terheli. Ha már most a hitbizományi vagyon egy része felszabadul, majd földbirtokpolitikai célokra történő elidegenítés vagy telepítési célokra igénybevétel során, utóbb pedig az érdekeltek közötti felosztás útján kisebb-nagyobb részekre eldarabolódik, bonyolult viták fognak támadni az érdekeltek között abban a kérdésben, hogy a kegyúri terhek közöttük miképpen oszlanak meg. Bírói gyakorlatunk szerint a terhek megosztásának kulcsát a birtokrészek aránya adja (Polgárijogi Határozatok Tára I. köt. 42. sorsz. hat.); de éppen a birtokrészek értékének aránya a legbonyolultabb viták forrása és kisbirtoktestekre történő feldarabolás esetében a kegyúri szolgáltatások teljesítése csak igen nehezen és körülményesen biztosítható. A legcélszerűbb ilyenkor az egyességi megoldás és különösen a kegyúri terhek egyességi megváltása a felszabaduló vagyonból természetben kihasított birtokrész útján. A javaslat erre az egyességi megoldásra kívánja az érdekelteket rászorítani azzal, hogy az egyes ingatlanrészletek tulajdonjogát csak akkor engedi a szerzőfél nevére átírni, ha az érdekelt egyház (egyházmegyei hatóság) nyilatkozatával igazolják, hogy a kegyúri terhek viselése vagy megváltása biztosítva van ; a költséges és hosszadalmas pereskedés elkerülése végett a felmerült viták eldöntését a vallás- és közoktatásügyi miniszterre kellene bízni. A 23. §-hoz. Gondos és óvatos elrendezést igényel az a kérdés is, hogy milyen mértékű felelősség terhelje a felszabaduló vagyonban részesedőket a hitbizomány terheiért. E részben a különböző természetű terhek eltérő megítélést igényelnek. Ami mindenekelőtt azoknak a hitbizományi családtagoknak a követeléseit illeti, akik már a törvény életbelépése előtt jogszabály alapján vagy az alapítólevél értelmében a hitbizomány jövedelméből tartást, ellátást, kiházasítást, életjáradékot (apanage) követelhettek, ezeket lehetőleg oly helyzetbe kell hozni, hogy szerzett jogaik csorbát ne szenvedjenek és hogy lehetőség szerint ne legyenek kénytelenek egységes követelésüknek szétszórt töredékekben való behajtásával kísérletezni. Addig, amíg a felszabaduló vagyon még a hitbizományi birtokos kezén van (10. §.), helyzetük lényegesen nem változik, mert a hitbizományi birtokos az ő követeléseikért továbbra is egyedül marad felelős ; mihelyt azonban a felszabaduló vagyonban a részesedés megnyílik (18. §.), követeléseikért a részesedőket is felelősekké kell tenni. Ezt a felelősséget a javaslat az örökösök felelősségének hasonlatosságára szabályozza : vagyis a felelősség egyetemleges, de a részesedőknek jutott vagyonrészek értéke erejéig van korlátozva. A hitbizományi birtokos felelőssége is egyetemleges ; ő azonban csak a hitbizományként lekötve maradó vagyon jövedelmével felelős, de ezzel is csak úgy, hogy a tiszta jövedelem felénél többet nem köteles a hitbizományi családtagok ilyen természetű követeléseinek kielégítésére fordítani, ideértve a 35. §. értelmében keletkező újabb követeléseket is. A hitbizományi birtokosnak ugyanis számolnia kell azzal, hogy a 35. §. értelmében a törvény életbelépése után is fognak még hasonló természetű új igények keletekezni, amelyeket már részben sem lehet a felszabadulvagyon tulajdonosaira áthárítani; az igényjogosult családtagok pedig az egyet temlegesség elvénél fogva rendszerint valamennyien a hitbizományi birtokossal szemben fogják egész követelésüket érvényesíteni s bár a hitbizományi birtokosKép v. iromiány. 1935—1940. III. laötet. 17
