Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
114 110. szám. szabad vagyonként nyeri. A törvény az alapítólevél értelmében ellátásra jogosultak igényeinek, a beruházások kérdésének és számos más kérdésnek rendezése mellett gondoskodik a hitbizományhoz tartozó gyűjtemények, művészi vagy történeti értékkel bíró tárgyak, levéltárak és könyvtárak védelméről is. Románia az 1926. évi március 27-én kelt törvénnyel (lásd Monitorul Official 1926. március 29-én megjelent 73. sz.) eltörölte az Erdélyben és Bukovinában hatályban volt törvényekben meghatározott hitbizományi helyettesítéseket és hitbizományi intézményt. A törvényben említett vagyonok birtokosai s vagyonok tulajdonosaivá váltak a közönséges jog szabályai szerint. Az utánuk öröklésre hivatott személyek a hitbizományi vagyont is a közönséges jog szabályai szerint öröklik. A hitbizományi birtokosok testvéreinek az alapító okiratban meghatározott és évjáradékra vagy más előnyre vonatkozó jogai érintetlenül maradnak. Jugoszláviában az 1921. évi vidovdani alkotmány 38. §-a kimondotta, hogy a hitbizományok eltöröltetnek. E szűkszavú rendelkezés következtében lényegesen eltérő álláspontok, sőt az egyes jugoszláv felsőbíróságoknál is merőben ellentétes gyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a vidovdani alkotmánynak ez a rendelkezése csupán elvi kijelentést tartalmaz-e, amely még szükségessé teszi a hitbizományok felszabadításának törvényi rendezését vagy pedig az alkotmánynak ez a rendelkezése véglegesen eldöntötte és szabályozta a kérdést, ellentétes gyakorlat fejlődött ki továbbá abban a kérdésben is, hogy ha az alkotmány szóbanlévő rendelkezése végleges rendezésnek tekintendő, kinek vagy kiknek a tulajdonába jutott e rendelkezéssel a felszabadult hitbizományi vagyon. Az eltérő gyakorlat folytán kialakult bonyodalmas jogi helyzeteket kívánja tisztázni az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügyminiszter 1933. évi március havában nyújtott be a törvényhozó testülethez, de amely mindezideig nem került tárgyalásra. Ez a javaslat a hitbizományi kötelékeket már a vidovdani alkotmány életbeléptetésével, tehát az 1921. évi június hó 28. napjával megszűntéknek tekinti s ezért akként rendelkezik, hogy a felszabadult hitbizományi vagyon felerészben annak tulajdonába ment át, aki az említett napon a hitbizomány birtokosa volt, felerészben pedig annak tulajdonába, aki az említett napon első várományos volt. Ha azonban a hitbizományi birtokos e nap előtt alkotott végrendelettel a hitbizományi vagyonra örököst nevezett, a hitbizományi vagyont szabad vagyonként ez az Örökös kapja. A hitbizományi birtokos, az első várományos vagy ezeknek örökösei a hitbizományi vagyon felől másként is rendelkezhetnek, de megállapodásuk a törvény szellemével ellentétben nem állhat. Ha a bíróság az érdekeltek . megállapodását nem találja jóváhagy hatónak vagy ha az érdekeltek a megszabott határidőben egyességet jóváhagyás végett nem is mutattak be, a bíróság a vagyon állagának és annak tisztázása után, hogy kik a törvény szerint jogosult személyek, hivatalból határoz a felosztás kérdésében. A törvény szerint jogosult személyek a törvény életbelépése előtt a hitbizományi vagyon felosztása tárgyában hozott jogerős határozatot három hónapon belül megtámadhatják, ha az ilyen határozat lényegesen megrövidítette azokat a jogaikat, amelyek őket a törvény értelmében megilletik. A hitbizományra nézve Lengyelország különböző jogterületeire más-más jogszabályok irányadók. Lengyelország volt porosz területére nézve az 1921. évi november hó 18-án kelt 715. számú törvény szabályozza a fennállott családi birtokoknak kényszer útján megszüntetését, ez a törvény azonban mindezideig nem lépett hatályba, úgy, hogy e területen a hitbizományok még fennállanak. A volt orosz területen fennállott majorátusok megszüntetéséről még az 1925,
