Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 115 évben törvényjavaslatot (Druk Sejmowy No. 1960.) terjesztettek elő. Ez még nem emelkedett törvényerőre, időközben azonban több rendelet szabályozta a tudtommal legnagyobb hitbizomány (a gróf Zamoyski-féle hitbizomány) területének csökkentését. A volt osztrák területen fennálló lengyelországi hitbizomány ok tárgyában újabb jogszabály még nem keletkezett. III. Az előrebocsátottakból is látható, hogy mind a korábbi hazai reformjavaslatok, mind a külföldi reformok megalkotása során mindenekelőtt abban az alapvető kérdésben kellett állást foglalni, hogy a hitbizomány ok teljesen eltöröltessenek-e vagy csupán újból szabályoztassék a hitbizomány intézménye a változott gazdasági, politikai és társadalmi viszonyoknak megfelelően. A kormány ebben a kérdésben lényegében már a nemzeti munkaterv 53. pontjában állást foglalt, amikor bejelentette, hogy a hitbizományi rendszert megfelelő korrektívumoknak kívánja alávetni, de egyben ki akarja terjeszteni a kis- és középbirtokra is. Javaslatom abból a meggyőződésből indul ki, hogy a magasabb állami, nemzeti, közgazdasági és földbirtokpolitikai érdekek oly reformot kívánnak, amely a hitbizományok káros hatását megszünteti, de nem követeli egyszersmind a hitbizomány ok teljes megszüntetését is. Mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy a latifundiális jellegű hitbizományok az egészséges közgazdasági fejlődést ne akadályozzák, ne gátolják a földmívelő néprétegek gazdasági terjeszkedését és megerősödését és ne maradjanak a földmíves nép bajainak állandó forrásai; gondoskodni kell továbbá arról, hogy a hitbizományok a nemzeti termelésben az eddiginél fokozottabb módon vegyenek részt és lehetőleg enyhíteni kell a hitbizományi kizárólagos egyéni utódlásban a többi családtagokkal szemben rejlő igazságtalan elbánást is. Mindezeket a célokat azonban el lehet érni a hitbizományok teljes eltörlése nélkül is : a túlnagy hitbizomány oknak kellő korlátok közé szorításával és egészséges reformjával. A teljes eltörlés olyan értékeket pusztíthatna el, amelyek faji és nemzeti szempontból felette becsesek és csak nemzedékek munkájával volnának újból felépíthetők, ha egyáltalán pótolhatók. A nagy történelmi múlttal bíró, erős faji és nemzeti hagyományokkal telített családok gazdasági erejének viszonylagos megtartása maga is fontos nemzeti érdek; ezenkívül számos hitbizomány bizonyos körben és bizonyos határok között művelődési és gazdasági szempontból kedvező hatású ; az erdőségeknek osztatlanul egy kézben tartása pedig közgazdasági szempontból vitathatatlanul kívánatos. Az ingatlan kötöttsége bizonyos viszonyok között és bizonyos mértékig szükséges és kívánatos lehet. Erre mutat, hogy újabb törvényhozásunk a kötött ingatlanoknak több új kategóriáját létesítette a vitézi telek, hadi telek, családi birtok és az oszthatatlan családi birtok formájában. A magánjogi törvénykönyv javaslatának 2138. §-a pedig a középbirtok lekötésének rokon módját kívánja lehetővé tenni. Figyelemreméltó, hogy —• miként arra már fentebb rámutattam — a környező államok hitbizományi reformjai között legújabb keletű osztrák reform általános rendelkezéssel még részben sem szabadítja fel a — nem csupán bérházból 4116 — hitbizományi ingatlan vagyonokat, a porosz hitbizományi reform pedig a hitbizományok felszabadítása után is módot nyújt új rendszerű kötött családi nagybirtokok, valamint önálló, kötött parasztbirtokok létesítésére. Helyes felfogás szerint tehát a baj a családi hitbizományoknak nem puszta létezésében, hanem azok túltengésében rejlik (Vavrik). Ebből következik, hogy csak a hitbizományok túltengését kell megszüntetni s az ebből eredő káros hatá15*