Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110 110. szám. lényegében az osztrák polgári törvénykönyvnek megfelelően, az intézmény eredeti szellemében. A kiegyezés után a magyar kir. igaz ságügy miniszter az 1868 : LIV. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján 1869. évi április 7-én 1090. I. M. E. szám alatt kibocsájtott rendeletével szabályozta a hitbizományi ügyekben követendő eljárást, de úgy, hogy a rendeletbe anyagi jogszabályok is felvétettek, mindamellett lényegesebb reformok nélkül. Az 1687 : IX. és 1723 : L. törvénycikkek mellett az utóbb említett két rendelet a főforrása mai hitbizományi jogunknak. Az alkotmányos korszak első évtizedeiben is élénk irodalmi tevékenység folyt a hitbizományok fenntartása vagy fenn nem tartása és azok megreformálása kérdésében, főképpen közgazdasági szempontból; ebben a vitában merült fel többek között a hitbizományok nemzetiségi vidékre áttelepítésének és erdőbirtokká átalakításának terve (Beksics). A kilencvenes években Földes Béla megbízást kapott Szilágyi Dezső igazságügyminisztertől reformtervezet elkészítésére. A tervezet alapelvei állítólag a következők voltak : A hitbizományalapítás köttessék a törvényhozás engedélyéhez, állapíttassák meg a hitbizományban leköthető vagyon legmagasabb mértéke, a hitbizományi lekötés csak határozott időre szólhasson. A tervezet nem került törvényhozási tárgyalás alá. Az 1890-es évben a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének előkészítésére szervezett állandó bizottság a hitbizományi intézmény újból szabályozásának kérdését is felvette munkakörébe. A bizottság az 1898. évben hat ülésben foglalkozott ezzel a kérdéssel. (L. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyveinek V. füzetét, Budapest, 1899, 130. és köv. 1.). Az előadói tervezetet Lányi Bertalan készítette ; e tervezet főalapelvei a következők voltak : Hitbizományt csak az alapíthasson, aki a közügyek terén érdemeket szerzett. Állapíttassák meg a hitbizományi ingatlanok legnagyobb terjedelme, de pénzértékben ; erdőségekre nézve a legmagasabb határt enyhébb szempontok szerint kellene megállapítani. Kötelező legyen az elsőszülöttségi utódlási rend. A hitbizományi vagyonra vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalom tétessék rugalmasabbá. A bizottság hosszabb vita után lényegében elfogadta az előadói tervez et alapelveit s ezenfelül még a következő fontosabb alapelvekben állapodott meg : A törvény állapítsa meg a hitbizomány okként leköthető terület legnagyobb mennyiségét viszonyítva az ország egész területéhez, valamint az egyes megyék területéhez, számbavételével az egyébként kötött birtokok területének is. Nyújtassák mód állagváltoztatások kötelező elrendelésére, ha az ingatlanok megkötöttsége egyes vidékeken szembeszökő gazdasági hátrányokat okoz. A hitbizományi kötelék egészben vagy részben feloldható legyen, ha ebben minden érdekelt megegyezett. A Lányi-féle tervezetet az előadó az 1889. évben a Magyar Jogászegyletben is ismertette s annak kapcsán hosszabb vita indult meg. (L. Lányi: A családi hitbizományok reformjának jogászi szempontjai, Magyar Jogászegyleti Értekezések XVII. köt. 3. füzet, Budapest, 1899.) Ilyen előzmények ellenére a hitbizományi jog sem a polgári törvénykönyv tervezeteibe, sem az 1912. évben benyújtott törvényjavaslatba nem vétetett fel. A magyar általános polgári törvénykönyv első tervezetéhez az 1901. évben kiadott indokolás (I. kötet 6. lap) ezt azzal indokolja, hogy »a hitbizomány keletkezése, szervezete, kezelése és megszűnése számos politikai, társadalmi és gazdasági kérdéstől van feltételezve, amelyeknek tüzetes méltatása az általános magánjog keretén kívül esik«.
