Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
110. szám. 111 Az 1917. és az 1918. évben az akkori kormányok ismét tervbe vették a hitbizományi reform megvalósítását. Az igazságügyi kormány egyelőre megszerezte a hitbizomány okra vonatkozó újabb statisztikai adatokat. Egyidejűleg a miniszterelnökségen is készült egy— mindössze 10. §-ból álló — tervezet (az ú. n. Wekerleféle tervezet), amelynek alapgondolata az volt, hogy a hitbizomány megszűnik és vagyona felosztható akkor, ha az utódlásra jogosult személy az utolsó birtokossal közelebbi rokonságban nincs, vagy ha a megszüntetést az érdekeltek egyhangúlag elhatározták. Ezeket a reformmunkálatokat a forradalmi események akasztották meg. Az 1919. évben az ingatlanok forgalmának ideiglenes szabályozásáról szóló 5200/1919. M. E. számú rendelet 9. §-a kimondotta, hogy a törvényhozás további intézkedéséig új hitbizományt alapítani, már meglévő- hitbizományt növelni, továbbá hitbizomány ingó vagyonát mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan szerzésére fordítani nem szabad. Ezt a szabályt a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. törvénycikk végrehajtása tárgyában kibocsájtott 60.000/1921. F. M. számú rendelet 250. §-a hatályában továbbra is fenntartotta s így az ma is élő jog. Az 1920 : XXXVI. törvénycikk a hitbizományi reform kérdését nyitva hagyta és a hitbizományi ingatlanokra általában ugyanazokat az elveket alkalmazta, mint más korlátolt forgalmú birtokokra (lásd pl. a 31., 83. és 88. §-t). A nemzetgyűlés az 1923. évi december hó 15-én tartott ülésében hozott határozatával utasította a kormányt, hogy a jövő ülésszakban terjesszen elő törvényjavaslatot az elavult magyar hitbizományi jog reformjáról. Az 1925. évben az akkori igazságügyminiszter terjedelmesebb indokolásszerű előterjesztéssel kísért törvénytervezetet készíttetett »a családi hitbizományra vonatkozó törvényes rendelkezések módosítása és kiegészítése tárgyában«. A tervezet alapgondolata az volt, hogy a hitbizományhoz tartozó mezőgazdasági ingatlanok terjedelme korlátoztassék, a többlet szabadíttassék fel s a legközelebbi várományosoknak szabadvagyonként jusson, a lekötöttség alatt maradó hitbizományi vagyonra nézve az elidegenítési és terhelési tilalom enyhíttessék. Az annakidején a miniszterelnökkel közölt ez a tervezet sem került benyújtásra. Ezt követte még az igazságügyminisztériumban részletesen kidolgozott számos újabb tervezet, amelyek legfontosabb alapelvei megegyeztek az 1925. évi tervezet alapelveivel; törvényhozási intézkedésre azonban ezeknek a tervezeteknek a nyomán sem került sor. Mindössze az egyes hitbizományi vagyontárgyaknak a hitbizományi kötelék alól államfői elhatározással feloldása esetében követendő eljárást szabályozta a 10.130/1931. I. M. számú rendelet az évtizedeken át követett gyakorlatban kialakult elveknek megfelelő rendelkezésekkel. Ilyen hitbizományi reformtörekvések után készült a jelen törvényjavaslat. II. Mielőtt ennek a törvényjavaslatnak általános elveit ismertetném, röviden rá kell mutatnom néhány környező európai állam hitbizományi reformjára. A háború óta alkotott külföldi hitbizományi jogszabályok közül mindenekelőtt a németbirodalmi reform érdemel figyelmet. Az 1919. évi augusztus hó 11-én kelt —• ú. n. weimari —- németbirodalmi alkotmány (R. G. Bl. 1919. évf. 152. szám 1383. és köv. 1.) 155. cikke kimondotta, hogy a hitbizományokat fel kell oszlatni, a részletes szabályok megállapítását azonban az egyes államok törvényhozásának tartotta fenn. Az egyes államok a weimari alkotmány idézett rendelkezését különböző módon hajtották végre. A porosz jogszabályok (1. az 1919 március 10-én, 1920 november 19-én és 1920 december 30-án a családi javak tárgyában kibocsátott kormányrendeleteket és a
