Képviselőházi irományok, 1935. II. kötet • 32-103. sz.

Irományszámok - 1935-97. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Horváth Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

422 97. szám. A mi történetünkre az a fontos, hogy a férj „Kutya van a kertben !" felkiáltással hirtelen felugrott és hazaszaladt. Amint hazaérkezett, észrevette, hogy a kapu be van zárva. Nini —• villant meg a szeme —• a mellékutcában egy kocsi várakozik. A bakon —• úgy látja —• egy bajusz alá mosolygó kocsis ül. A kocsi egyébként üres. Az utasa nyilván valahol el van foglalva. Az unatkozó lovak az utca porába nagyokat dobbantanak. Ettől fogva drámai gyorsasággal peregnek le az események. Előbb csendesen kopog a kapun, majd hirtelen dörömbölni kezd. Azután kiabál, ordít, üvölt, hogy azonnal eresszék be ! Nincs válasz. Az utca megtelik bámészkodókkal. A férj megunta a zörgetést és üvöltést. A főkapuról a mellékutcába lévő kertajtóra kerül és úgy hatol be a saját házába. A jámbor bámészkodók nem tudják megérteni, hogy miért volt a kiabálás, ordítás, üvöltés, amikor a mellékajtó, véletlenül éppen ott, ahol a kocsi áll, nyitva volt. A tömeg csalódottan már oszladozóba volt, amikor a férj az arcán öt erős uj jnak a nyomával, sőt vérző fejjel, ordítva rohant ki az általa kinyitott nagykapun az utcára. —• Rendőr ! Rendőr ! A saját házamban megpofoztak, megvertek ! —• Az összeverődött járókelők csak most értették meg, hogy a nagykapu nem a tolvajok elől volt elzárva. Hanem. Talán. No de ezt hagyjuk ! A bámészkodók közül egy jótét lélek csakugyan elinalt a rendőrségre. A többiek pedig most már semennyiért sem mozdultak volna el. Hogy is mentek volna el, hiszen itt még lesz látnivaló. Bizonyosan rendőrláncon viszik el majd azt a harmadikat, aki a férjjel így kibánt. S talán a nép még meg is lincseli. Kisvártatva futólépésben megérkezett a rendőr. A remegő és szepegő férj rögtön belekarolt: „Jöjjönbiztos úr ! Majd megmutatjuk neki!" —• szavakkal a kapu alatt eltűntek. Körülbelül egy negyedóra telt el, amíg a rendőr kijött. Ugyanakkor egy fiatalember a legnagyobb nyugalommal a mellékutca kapuján lépett ki s a kocsin kényelmesen elhelyezkedvén: —* Hajts ! — szólt oda a kocsisnak. Es a kocsi utasával együtt a bámészkodók szeme elől rövidesen eltűnt. Az utca népe között sokan akadtak olyanok, akik úgy beszélték el a történteket, hogy a rendőr eltávozása után a fiatalember ismét visszajött és a férjet újra kidobta. tJjra rendőr jött. Sőt a ház elé ekkor rendőrt állítottak, hogy a fiatalember oda többé be ne mehessen, A férj azután visszatért a kávéházba és nyugodtan tovább kibicelt. Mi ennek az egész történetnek a hitelességét a Dunántúl megjelenő Szilasbalhási Hírharsonára hárítjuk át, mert a cikket onnan ollóztuk.« Minthogy a cikk tartalmában foglaltakat, de különösen a fenti kitételeket Puskás János és felesége főmagánvádlók olyanoknak találták, mint amelyek az ő személyükre vonatkoznak, ezért Horváth Zoltán országgyűlési képviselő ellen, aki a sajtójogi felelősséget elvállalta, az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. második bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége és ugyanezen törvénycikk 2. §-ába ütköző, a 4. §. második bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett becsületsértés vétsége miatt vádiratot nyújtottak be. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az Összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Horváth Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1935. évi június hó 26. napján tartott ülésében. Sulyok Dezső s. k., a mentelmi bizottság előadója. Ángyán Béla s. k., a mentelmi bizottság elnöke.