Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.

Irományszámok - 1935-7. Törvényjavaslat a közoktatásügyi igazgatásról

38 7. szám. végrehajtás alkalmával széles alapokon leendő megállapításával — biztosítják az igazgatási ügyintézésnek a minisztériumból való leszorítását (dekoncentrálását), de egyben alkalmasak arra is, hogy a túlzott központosító rendszer megszüntetésével fokozzák az alsófokú hatóságok felelősségérzését. A középiskolák, középfokú iskolák, szakiskolák és szakirányú tanonciskolák igazgatója a közoktatásügyi igazgatás terén eljárni és határozni hivatott, hatósági jelleggel felruházott személyek között most jut először fontos szerephez s válik az igazgatás igazán aktív részesévé. Ezeknek az iskoláknak igazgatója ugyanúgy elsőfokú hatóság lesz, mint a népoktatás terén — annak tanulmányi ügyeinek intézése tekintetében — a királyi tanfelügyelő. Enélkül a tanügyi hatóság nélkül ugyanis nem lehetne a tankerületi királyi főigazgatót a kisebb jelentőségű ügyek elsőfokú intézésétől tehermentesíteni, nem lehetne megakadályozni az említett iskolákkal kapcsolatos lényegtelen ügyeknek a miniszterig való felébbvitelét s így az egyszerűsítést a közoktatásügyi igazgatás egész vonalán következetesen keresztülvinni. A 8. §-hoz. Ez a szakasz az egyházi hatóság alá tartozó iskolákat kiveszi a tanügyi hatóságok igazgatási jogköréből és megállapítja, hogy ezeket az iskolákat az egyházi hatóságok saját szabályaik szerint igazgatják. A középiskoláról alkotott 1934: XI. t.-c. 6., 23., 24. és 41. szakaszainak azokat a rendelkezéseit, amelyek szerint az egyházi hatóság alatt álló középiskolákban a tandíj, vizsgadíj és egyéb díjak összegét, a tantervet, a használandó tankönyveket, segédkönyveket és térképeket — a nevelés és oktatás elvi egységének biztosítása érdekében szükséges megszorításokkal — a fenntartó hatósága állapítja meg s ugyancsak ez a hatóság küldi ki az érettségi vizsgálatokra az elnököt, kiterjeszti az egyházi hatóság alatt álló többi iskolafajra is. Ezek a rendelkezések annyiban térnek el az 1934 : XI. t.-c.-nek kizárólag a középiskolára vonatkozó rendelkezéseitől, hogy míg az idézett törvénycikk 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a vallásellenes tanokat vagy vallásfelekezet ellen irányuló izgatást tartalmazó tankönyv, segédkönyv használatbavételét is a vallás- és közoktatásügyi miniszter tiltja meg, addig a törvényjavaslat ezen szakasza értelmében az ily tekintetben aggályos tartalmú könyveket a miniszter a saját és az érdekelt iskolafenntartó hatóság megbízottaiból alakítandó és a miniszter által kinevezett elnök vezetése alatt működő vegyes bizottság elé utalja s a könyv használatbavételének engedélyezéséről ez a bizottság dönt. Ezzel a rendelkezéssel arra kívánok lehetőséget biztosítani, hogy a bizottság útján — amelyben egyenlő számú tag képviseli a minisztert és az érdekelt iskolafenntartó hatóságot — a könyv engedélyezésére vagy megtiltására az egyházi hatóság az állami főfelügyéleti jog csorbítása nélkül ugyan, mégis közvetlen befolyást nyerhessen. A 9. §-hoz. Ebben a szakaszban foglalt rendelkezések kimondják, hogy a vallásos közoktatásügyi miniszter az egyházi hatóság alá tartozó iskolák felett az állami főfelügyeletet a tankerületi királyi főigazgató útján gyakorolja, megállapítják a főfelügyeleti jog gyakorlásának módját, a főfelügyeleti jog keretében eljárni hivatott közegeket és a miniszter által foganatosítandó intézkedéseket abban az esetben, ha az iskolafenntartó, illetőleg az iskolafenntartó hatósága a törvények értelmében szükséges intézkedéseket a miniszter által meghatározott határidő alatt nem tenné meg. A főfelügyeleti jog gyakorlásának a tankerületi királyi főigazgatóra ruházása logikus folyománya és a javaslat szellemének megfelelő alkalmazása az 1876 : XXVIII. t.-c. 3. és 4. §-aiban foglalt rendelkezéseknek, amelyek értelmében a hitfelekezeti népiskolák felett az állami főfelügyeleti jogot a vallás- és közoktatásügyi miniszter a királyi tanfelügyelő, illetőleg a tanfelügyelő ott megjelölt közegei útján gyakorolja,