Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.
Irományszámok - 1931-886. Törvényjavaslat az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról
886. szám. 545 Az Országos Orvosi Kamara választmánya azonban nem szerve az országos közgyűlésnek, hanem abba minden kamara közvetlenül két-két tagot választ és az országos közgyűlés csak az általa megválasztott tisztikart küldi a választmányba. Ily módon az orvosok többségét tevő vidéki orvosok érdekei kellőkép érvényesülnek, mert a budapesti 3 kamara nem majorizálhatja a vidéki kamarák kiküldötteit. Említést érdemel a fellebbviteli fokozatok megállapítása. Míg az egyes kamarák választmányának határozatait —• a törvényben meghatározott esetek (pl. fegyelmi ügyek) kivételével — a kamarák közgyűléséhez lehet fellebbezni, addig az Országos Orvosi Kamara választmányának fellebbviteli szerve —• mivel nem az országos közgyűléstől, hanem az egyes kamaráktól közvetlenül nyerte megbízását —• rendszerint nem az országos közgyűlés, hanem a belügyminiszter. Az orvosi kar érdekeit a javaslat messzemenően biztosítja, amennyiben a tagfelvételi kérdésekben, úgyszintén a választások kérdésében a közigazgatási bírósághoz panaszjogot enged. VII. Az Országos Orvosi Kamarának, mint az orvosok érdekképviseleti csúcsszervének elnöke van hivatva arra, hogy az orvosok egyetemének az egészségügyi közigazgatással való harmonikus együttműködését biztosítsa, ennélfogva nemcsak az autonómia, hanem a kormányzat bizalmát is kell bírnia. Epp ezért a törvényjavaslat biztosítja a belügyminiszternek az Országos Orvosi Kamara elnökét illetőleg a kijelölési jogot. A javaslat az orvosok hivatási önkormányzatában mellőzni akarja a fölösleges hierarchiát és nem akar önkormányzati bürokráciát teremteni. Ezért csak a legszükségesebb hat tisztviselőt rendszeresíti úgy a kamaránál, mint az Országos Orvosi Kamaránál. Az aránylag csekély taglétszámú orvosi kamaráknál a bürokratikus külsőségek elhagyása esetében valószínűleg nem is lesz szükség élethivatásszerűen alkalmazott hivatalnokra; a rendes költségvetési keretek felhasználásával gondoskodhatnak a szükséghez képest segédmunkaerőről, akiket az elnök vesz fel és bocsát el, hivatalfőnökük a titkár. Az orvosi érdekképviseleti szervezettel kapcsolatban az elmondottakon felül még két kérdés igényelt megoldást. Az egyik a kamarai illetékesség kérdése. Az orvosnál nem a lakóhely a döntő, hanem az orvosi gyakorlat folytatásának a helye. A javaslat tehát ezt az ismérvet tekinti döntőnek, de természetesen — az orvosi hivatás egyetemességére tekintettel — lehetővé teszi a más kamara területén is a hivatás teljesítését. Másik lényeges mozzanat a hivatási önkormányzat anyagi szükségleteiről való gondoskodás. A javaslat szerint a kamarai tagdíj járulék kulcsát évente a kamarai közgyűlés, az Országos Orvosi Kamara költségeihez való hozzájárulást annak választmánya kormányhatósági jóváhagyással állapítja meg. Remélhető, hogy úgy az országos, mint a helyi szervek a legnagyobb takarékosságot fejtik ki és rokon intézményektől vagy hatóságoktól anyagi ellenszolgáltatás nélkül kapnak a nap bizonyos időszakában igénybe nem vett hivatalos helységeket. VIII. Az orvos jogainak és kötelességeinek részletes szabályozása nem a törvényhozás feladata. Ezeket a kérdéseket a kormányhatósági jóváhagyást igénylő orvosi ügyrendnek kell tartalmaznia. A törvényhozásnak arra kell szorítkoznia, hogy ebben a tekintetben a legfontosabb vezérelveket állítsa fel a közérdeknek és a jogosult orvosi kari érdeknek a biztosítására. A javaslat megállapítja az orvosnak a jogát a díjazásra. Megengedi az ingyen vagy díjszabáson aluli gyógyítást, de tilalmazza az erre való felkínálkozást. Az eddigi helyzethez képest pontosabban szabályozza a titoktartás kötelességét. Az összeférhetetlenséget az önkormányzat állapítja meg és így remélhető Képv. iromány. 19ai—1936. XII. feötet. 69
