Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.
Irományszámok - 1931-886. Törvényjavaslat az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról
886. szám. 541 Melléklet a 886. számú irományhoz. Indokolás „az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról" szóló tőrvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Magyarországon a törvényes érdekképviseletek szerveiként jelentkeznek a gazdasági foglalkozások körében az 1868 : VI. törvénycikkel szabályozott kereskedelmi és iparkamarák, az 1887 : XVII. és az 1932 : VIII. törvénycikkekkel szabályozott ipartestületek, az 1920 : XVIII. törvénycikkel felállított mezőgazdasági érdekképviselet, a szellemi foglalkozások körében pedig az 1874 : XXXIV. törvénycikkel létesített ügyvédi, az 1874 : XXXV. törvénycikkel szabályozott közjegyzői, végül újabban az 1923 : XVII. törvénycikkel felállított mérnöki kamarák. A magyar kormányzati politika az egyes érdekképviseleti szervezetek fokozatos kiépítését vette tervbe. E szervezési munka első lépése az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról készült törvényjavaslat. Ugyanis régi törekvése a közegészségügyi viszonyaink kialakításában és az egyes emberek egészségének megőrzésében, betegségének gyógyításában döntő szerepet játszó orvosi karnak az, hogy hivatási érdekképviselethez jusson. Ez a törekvés eddig nem vált valóra, az orvosi karnak meg kellett elégednie azzal, hogy az érdekképviselet hiányát szabad egyesüléseinek működésével pótolja. Az orvosi érdekképviselet szervének, az orvosi kamaráknak megszervezését több törvény, így az országgyűlés felsőházáról szóló 1926 : XXII., a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. és Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. törvénycikk kilátásba helyezték. Az orvosi pálya túlzsúfoltsága természetesen kedvezőtlen jelenségeket von maíga után. A törvényhozás és a kormányzat gondoskodnak ugyan arról, hogy az orvosok közérdekű munkásságának új területeket nyissanak meg és a megelőző egészségvédelemben: a társadalmi egészségügy különböző megnyilvánulásaiban, az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemben, a tüdőbeteg és nemibeteg gondozásban, a munkahelyek és iskolák közegészségügyi felügyeletében, számos orvos talál elismerésre méltó munkálkodásra lehetőséget. Az állam és az önkormányzati testületek anyagi eszközei azonban az egész világrészt végigszántó gazdasági válságban mindinkább korlátozottakká válnak és így sem a megelőző egészségügyi szolgálat további fejlesztésére, sem a betegek gyógyítására szolgáló intézmények gyarapítására nem gondolhatnak ; ami ezen a téren történhetik, koránt sincs arányban az orvosok számának gyarapodásával. H
