Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

526 885. szám. — az 1930 : XXXIV. t.-c. 111. §-ban foglalt szabályozáshoz hasonlóan — a bíróság akár hivatalból, akár a terhelt észrevétele alapján még a tárgyalás előtt zárt ülésben megvizsgálja az ügyet s megfelelő esetben mellőzheti a nyilvános tárgyalást. A javaslat biztosítja a szükséges jogorvoslatot is (43. §.). A 40. §. a szabályozás teljességét biztosító szabatos szövegezése az 1871 : VIII. t.-c. 60. §-ában foglalt rendelkezésnek; a javaslat rendszerében általános összefüggéseket felölelő jelentőségéről a 18. §-hoz fűzött indokolás tesz említést. A 41. §. rendelkezései az 1871 : VIII. t.-c. 50. §-ának rendelkezésével szemben, amely a tárgyalásra korlátozta a védelem érvényesülését, a legszélesebb körben biztosítják a védelmet: A kötelező védelem esetében a büntetőeljárási jogszabályok továbbfejlesztése jelentkezik. A 30. §. általános szabályánál fogva természetesen a védelem költségei tekintetében is a bűnvádi perrendtartás általános szabályai az irányadók; a Bp. 482. §-ban foglalt általános rendelkezés következtében pedig a védelem költségei külön rendelkezés hiányában az államkincstárt nem terhelik. A 41. §. utolsó bekezdésének ama rendelkezése, amely megengedi a tárgyalás megtartását s természetesen a bizonyításfelvételt s a határozathozatalt akkor is, ha a terhelt az idézőlevélben foglalt figyelmeztetés ellenére nem jelenik meg a tárgyaláson, a fegyelmi eljárás sajátos természetének folyománya ; a terhelt érdekét szolgálja, hogy akarata ellenére megjelenésre ne kényszerítsék; jogsérelmet a terheltre sohasem jelent, mert az igazolt távolmaradás hátrányai ellen kellő oltalmat nyújt a 41. §. utolsó bekezdésének utolsó rendelkezése. A 42. §. rendelkezéseivel kapcsolatos általános szempontok a 31—35. §-hoz fűzött indokolásban vannak kifejtve. Ehelyütt csak annak hangsúlyozása szükséges, hogy a javaslat — az eljárás alapelveihez képest — szabályként rendeli a bizonyításnak közvetlen felvételét a tárgyaláson. Alapelvek következetes keresztülvitele érdekében azonban nem zárkózik el a gyakorlati szükség által indokolt rendelkezésektől. így biztosítja a bizonyításnak kiküldés vagy megkeresés útján történő felvételét, ha a bizonyítás közvetlen foganatosítása elháríthatatlan nehézségbe ütközik, vagy aránytalan nagy költséggel járna. Gondoskodik a javaslat arról is, hogy a közvádló átvehesse a vád képviseletét akkor is, ha a vádat a tárgyaláson magánvádló képviseli (27. §. harmadik bekezdés). Nem szorul különösebb megvilágításra, hogy a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a felek a tanú vagy szakértő kihallgatása, úgyszintén okirat vagy jegyzőkönyv felolvasása után észrevételeket tehetnek, miben sem jelenti a tárgyalás elhúzását. A javaslatnak ez a rendelkezése csupán szükséges lehetőség és a gyakorlatban semmikép sem érvényesül a szükségesnél szélesebb körben ; végeredményben alig van különbség a között, hogy a terhelt kérdést intéz a tanúhoz, szakértőhöz és a között, hogy vallomásra észrevételt tesz. A 43—49. §-hoz. A javaslat a jogorvoslatokat lényegben az 1871 : VIII. törvénycikk rendelkezéseinek szellemében szabályozza. Alapvető rendelkezés ebben a körben a 46. §. szabálya, eltérés a bűnvádi perrendtartás 387. §-ának szabályaitól. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy a javaslat a fegyelmi eljárás szabályozásának körében nem kíván általános érvényű perjogi elvek tekintetében a javaslat körén túlmenően elvi álláspontot elfoglalni. A fegyelmi eljárásnak a javaslatban szabályozott s a 31—35. §-hoz fűzött indokolásban tüzetesen megokolt rendszeréből azonban szükségképpen folyik az az egyébként is helyesnek vélt alapgondolat, hogy a rendszerint nagyobb jogi tudás és szélesebbkörű tapasztalás értékeivel rendelkező felsőbíróságok ítélkezésének kereteit nem helyes kétes értékű eljárási korlátozásokkal szűkíteni. A büntetés súlyosbításának tilalma és a részleges jogerő néven ismert perjogi elvek érvényesülését az újabb perjogi fejlődés egyes intézményei (mint aminő pl. az 1928 :X. t.-c. 29. §-ában szabályozott csatlakozás)