Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

520 885. szám. A 22—23. §-hoz. A 22. §. teljesen megegyezik a hatályos joggal (1871 : VIII. t.-c. 34. §., 1913 : XXV. t.-c. 6. §-ának második és harmadik bekezdése) ; a §. utolsó bekezdésének rendelkezése a teljesség és a szabatosság érdekében tett kijelentés. A 23. §. a legfőbb fegyelmi bíróság szervezetét a hatályos jog (1871: VIII. t.-c. 35. §. és 1896: XXVI. t.-c. 8. §.) alapgondolatának megfelelően határozza meg. A §. szövegében kifejezésre juttatja a javaslat a »legfőbb« fegyelmi bíróság szükségszerinti egységét, ami a hatályos jog szabályaiban nem domborodott ki kellőképpen, sőt a legfőbb fegyelmi bíróság szervezetére vonatkozó különálló rendelkezésekben egyenesen el is homályosult. Az 1871 : VIII. t.-c. 35. §-ában és az 1896: XXVI. t.-c. 8. §-ában említett fegyelmi bíróság a felsőbíróságok tagjainak fegyelmi bírósága; alakulásának elemei azonosak, amennyiben a bíróság a felsőház tagjaiból és a legfelsőbb bíróságok tagjaiból alakul; a bírósági szervezet észszerű meghatározásánál irányadó alapelvekkel állana ellentétben olyan szabályozás, amely lehetségessé teszi azt, hogy »legfőbb fegyelmi bíróság« néven és működési körével két külön szervezett bíróság álljon fenn, hogy a felsőház külön válasszon tagokat az egyik és külön a másik »legfőbb« fegyelmi bíróságba. A javaslat 23. §-a az 1871 : VIII. t.-c. 35. §-ában és az 1896 : XXVI. t.-c. 8. f-ában foglalt elkülönítés folytán jelentkező hiányokat van hivatva pótolni és a legfőbb fegyelmi bíróság egységét intézményesen kifejezésre juttatni. A §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelően biztosítja a legfőbb fegyelmi bíróság ítélkező tanácsának külön alakulását aszerint, hogy az eljárás a kir. Közigazgatási Bíróság tagja ellen, vagy a legfőbb fegyelmi bíróság hatósága alá tartozó más személy ellen folyik. A javaslat — a 21. §-hoz fűzött indokolásban kifejtett okokból is — az 1871 : VIII. t.-c. 35. §-ában meghatározott számmal (elnök -\- 12 tag) szemben az 1896: XXVI. t.-c. 8. §-ának harmadik bekezdésében meghatározott számban, tehát az elnökön felül nyolc tagban állapítja meg a fegyelmi tanács tagjainak számát. Összhangba hozza a javaslat a bíróság szervezetét a felsőházról szóló 1926 : XXII. törvénycikk szervezetével. Az 1926 : XXII. t.-c. 7. §-ának rendelkezései szerint ugyanis a felsőház választott tagjai egy részének személyében öt évenkint történik változás. Minthogy pedig a javaslat a legfőbb fegyelmi bíróság felsőházi tagjainak tagságát kifejezetten az illető tag felsőházi tagságához köti — amit kifejezésre juttat a javaslat 24. §-ának utolsó bekezdése — intézményesen kellett gondoskodni arról, hogy ez az alapelv minden bonyolódottságot kizáró egyszerűséggel érvényesülhessen olyan felsőházi tagok tekintetében is, akiknek felsőházi tagsága, egy választás tényénél fogva, az 1926 : XXII. t.-c. 7. §-ának rendelkezései következtében a legfőbb fegyelmi bíróság megalakulásától számított öt évnél hosszabb ideig nem tartana. Ezeknek megfontolása alapján rendeli a javaslat 24. §-ának első bekezdése azt, hogy a felsőház a legfőbb fegyelmi bíróság felsőházi tagjait öt évre választja. A §. többi rendelkezése megegyezik a hatályos jog szabályaival. A javaslat az elkerülhetetlenül szükséges keretek közé szorítja a legfőbb fegyelmi bíróságra vonatkozó szabályozást annak figyelemben tartása mellett, hogy a szervezéssel kapcsolatos részletkérdések tekintetében maga a legfőbb fegyelmi bíróság, illetőleg a felsőház hivatott a megállapításra. A 24—26. §-hoz. Ezeknek a §-oknak a rendelkezései — a szabályozás teljességének céljából, valamint a javaslat rendszeréből (26. §.) folyó kiegészítésekkel — megfelelnek az 1871 : VIII. t.-c. 36. §-ának két utolsó bekezdésében* valamint a 37. §-ban foglalt rendelkezéseknek.