Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 521. A 26. §. szövege kifejezésre juttatja, hogy az ügyészségre, mint egységes szervezetre vonatkozó főfelügy életi jog körében a köz vádló tennivalóinak ellátására a kir. ügyészség bármely tagja kirendelhető. A 27. §-hoz. A javaslat a magánvádat a pót magán vád alakjában és pedig azon az elvi alapon szabályozza, amelyen a bűnvádi perrendtartásnak és a hatályos fegyelmi jognak rendelkezései felépülnek. Pótmagánvád jogosultságának alapja az, hogy a sértett felet valóban ért jogsérelem ne maradjon a jogszabályoknak megfelelő elbírálás nélkül akkor sem, ha a bíráskodás folyamatának kezdeményezésére és működésben tartására hivatott szerv az erre vonatkozó működéstől tartózkodik ; ehhez képest a javaslat csak abban az esetben biztosít pótmagánvádlói jogosultságot, ha a fegyelmi vétség valóban egyéni jogsérelmet is jelent. Minthogy pedig a javaslat 5. §-ának 2. pontjában meghatározott esetben erről nem lehet szó, a javaslat alapgondolatánál fogva a »jogaiban sértett magánfél« a részletesen meghatározott szabályok szerint csak az 5. §.1. pontjában meghatározott fegyelmi vétség esetében léphet fel pót magán vádlóként. A javaslatnak a magánvád szabályozása tekintetében elfoglalt másik alapelve az eljárás gazdaságossága. Tekintetbe véve ugyanis a felügyeleti hatóságoknak s a kir. ügyészségnek tisztult erkölcsi felfogását és emelkedett kötelességtudatát, mindaddig nincs semmi indokoltsága magánvád közreműködésének, amíg e hatósági szervek ki nem merítették a fegyelmi vétség alapos gyanújaként előtárt tények fegyelmi jogi értékelését. A javaslat annak előrebocsátásával, hogy a fegyelmi vétségre vonatkozó feljelentés a fegyelmi felelősséggel tartozó személy felügyeleti hatóságánál központosul, a következőképpen szabályozza a pótmagánvádat : 1. Ha a felügyeleti hatóság fegyelmi vétség megállapítására lát alapot, a fegyelmi eljárást szükségszerűen megelőző felügyeleti vizsgálati iratait a feljelentéssel együtt megfelelő indítványtétel végett közli az illetékes közvádlóval. Ha a közvádló fegyelmi vétség megállapítására lát alapot, a fegyelmi eljárás elrendelését indítványozza s az ügy a fegyelmi bíróság elé kerül. Ha a közvádló nem lát alapot fegyelmi vétség megállapítására, ezt közli a felügyeleti hatósággal. A felügyeleti hatóság az ügyet újból megvizsgálja, szükség esetében saját kezdeményezéséből, vagy a főfelügy életi jogkörben tett külön rendelkezés alapján jelentést tesz a felsőbb felügyeleti hatóságnak. Ha ez az újabb megvizsgálás azzal az eredménnyel jár, hogy a fegyelmi felelősségrevonás indokolt és szükséges, a főfelügyeleti jogkörben tett intézkedés alapján a közvádló a fegyelmi eljárás elrendelését indítványozza s az ügy a fegyelmi bíróság elé kerül. Mindeddig tehát magánvádló közreműködésére nincs szükség. Ha azonban a felügyeleti hatóság az ügy újabb megvizsgálása után sem lát okot a fegyelmi felelősségrevonásra, előáll a jogaiban sértett magánfél kezdeményező fellépésének, a pótmagánvád helyénvalóságának esete, mihez képest a felügyeleti hatóság azzal a figyelmeztetéssel értesíti a magánfelet, hogy az értesítés vételétől számított tizenöt nap alatt szabályszerűen meghatalmazott ügyvéd által képviselve, indítványozhatja a fegyelmi eljárás elrendelését. 2. Ha a felügyeleti hatóság a feljelentés alapján nem tartja indokoltnak a fegyelmi felelősségre vonást (ez alatt a megállapítás alatt természetesen ebben az esetben is a felsőbb felügyeleti hatóságnak és a főfelügyeleti hatóságnak az előbb részletezett végső nemleges megállapítását kell érteni), az ügyet vagy felügyeleti intézkedéssel (az 1871 : VIII. törvénycikk hatályban maradó 28—29. §-a, az 1891 : XVII. t.-c. 60. §-a) fejezi be, vagy annak sem látja szükségét» A javaslat ebben az esetben is helyénvalónak látja a fegyelmi eljárást kezdeményező pótmagánvádat. A javaslat ezen a ponton eltér a bűnvádi perrendtartás vádképviseleti rendszerétől, amelynek értelmében a pótmagánvád érvéKépv. iromány. 1931—1936, XII. fcötet. 66