Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

516 885. szám. Fenntartja e §, a hatályos jognak azt a rendelkezését, amely szerint az átköltözés költségeit fegyelmi vétség megállapítása esetében az áthelyezett viseli, egyébként azokat az államkincstárból meg kell téríteni. A javaslat két utolsó bekezdése nem szorul bővebb indokolásra. Az előbbi bekezdés rendelkezése utalás arra, hogy az áthelyezés tekintetében csupán az ítélőbírákra nézve szükséges — a bírói függetlenség elvéből folyóan — különleges rendelkezés és egyben hangsúlyozása annak is, hogy a javaslat 15. §-a alapján áthelyezésnek nemcsak ítélőbírákra lehet helye. Az utolsó bekezdés rendelkezése annak következménye, hogy az 1927 : XX. t.-c. 29. §-ának rendelkezése értelmében a szabadalmi bíróság felett a felügyeletet a kereskedelemügyi miniszter gyakorolja. A 16. §-hoz. Ez a §. megfelel az 1871 : VIII. t.-c. 27. §-ában foglalt rendelkezésnek. A javaslat csupán továbbfejleszti az 1871 : VIII. t.-c. rendelkezését, figyelembevévé az 1929 : XXX. t.-c. 79. §-ában foglalt rendelkezéseket is. A közszolgálat érdekeinek hatályosabb figyelembevételét szolgálja a javaslatnak az 1871 : VIII. törvénycikk szabályozásával szemben ama új rendelkezése, amely szerint a §-ban meghatározott joghatály beállásához szükséges, hogy a lemondást az arra jogosított hatóság elfogadja, továbbá, hogy olyan esetben, amikor a fegyelmi vétség súlyához képest hivatalvesztés kimondása látszik indokoltnak, nem lehet a hivatalvesztés következményei elől kitérni a kellő időben bejelentett lemondás által. Ugyanennek a célnak a szolgálatában áll a §. második bekezdése is, amely biztosító intézkedés arra az esetre, ha olyan egyént alkalmaznak közszolgálatban, akivel szemben közszolgálati alkalmazása körében már fegyelmi vétség gyanúja merült fel. A 17. §-hoz. A 17. §. rendelkezését a szabályozás teljességére törekvés mellett az a szempont indokolja, hogy kétségtelen legyen az, hogy a fegyelmi eljárás jogerős befejezése előtt bekövetkezett halál megszünteti a közvetlen közszolgálati jogviszonyt és életrehívja a halál tényéhez a fennállott közszolgálati jogviszonyra tekintettel fűződő következményeket (pl. az arra jogosultak ellátását). Nem teszi magáévá a javaslat az 1929 : XXX. t.-c. 76. §-ának negyedik bekezdésében foglalt azt az elvet, amely szerint oly cselekmény miatt, amely alapul szolgálhatott volna a hivatalvesztés kimondására, ha az elhalt után állami ellátásra jogosult személy maradt, a fegyelmi eljárást meg kell indítani, illetőleg folytatni kell az ellátási igény fenntartásának vagy elvesztésének, valamint a felfüggesztés tartama alatt visszatartott illetmények kiadásának kérdésében való határozás végett. Ilyen rendelkezés, amelynek egyébként nincs gyakorlati jelentősége, nem illik bele a bíráskodás perjogi alapelvein felépülő, következésképpen a felek kölcsönös meghallgatását, a vádlott védekezési szabadságát és a védekezés lehetőségét feltételező bírói eljárás szerkezetébe annálfogva, hogy a vádlott nem tud védekezni. A határozathozás a szóbanlévő kérdésben a bíráskodás perjogi természetével ellentétes szerepre kényszerítené a fegyelmi bíróságot, de meg az emberiesség szempontjaival — a hátramaradottak tekintetében — annyira ellentétben van, aminélfogva alig képzelhető, hogy a fegyelmi bíróság kimondaná az elhalt hátramaradottainak járó ellátási igény elvesztését. Ezek az okok késztettek ily rendelkezés javaslatba hozásának mellőzésére. A 18. §-hoz. Ez a §. a fegyelmi vád tárgyává tett cselekmény büntetőjogi vonatkozásának eljárási szabályait állapítja meg, összhangban az 1871 : VIII. t.-c. 60. §-ában foglalt jogszabállyal. Általános szabályként érvényesülő alapelv e tekintetben, hogy olyan esetben, amikor a fegyelmi vád tárgyává tett cselekmény büntetendő cselekmény tény elemeit is megvalósíthatja, előbbrevaló a cselekménynek elbírálása büntetőjogi szempontból. Ez a felfogás jut kifejezésre