Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 517 az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. t.-c. 98. §-ában, valamint az 1929 : XXX. t.-c. 94. §-ában, míg a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 39. §-ában foglalt rendelkezés szabályként állapítja meg azt, hogy a fegyelmi eljárást a büntető eljárásra tekintet nélkül lehet folytatni. A közérdek, valamint a terhelt érdeke valóban gyakran megkívánja, hogy a fegyelmi eljárást ne akadályozza minden esetben az esetleg megindított büntető eljárás. Ezt a követelményt kívánják szolgálni a 18. §. rendelkezései, amelyek lehetővé teszik, hogy a fegyelmi eljárást a büntető eljárástól függetlenül meg lehessen indítani vagy azt folytatni és befejezni lehessen, ha az közérdekből avagy a terhelt érdekében szükséges. A büntető és fegyelmi eljárás összefüggéséről, vagyis annak biztosításáról, hogy a büntető eljárás keretében vád tárgyává tett cselekmény fegyelmi jogi szempontból is megfelelő elbírálásban részesülhessen, a javaslat rendszerének megfelelően a 40. §. rendelkezik. A javaslat Első címe Első Fejezetének IV. részéhez. I. A javaslat nem ismeri el az elévülést a fegyelmi eljárást és a fegyelmi büntetés végrehajtását kizáró ok gyanánt s így az elévülést nem szabályozza. Ezzel a javaslat ugyanannak az alapgondolatnak ad kifejezést, amely az 1871 : VIII. törvénycikk rendszerén is végigvonul. A fegyelmi vétségnek — s általánosságban a fegyelmi jognak — az 5. §-hoz fűzött indokolásban tüzetesen kifejtett természetéből folyó következménye az, hogy a fegyelmi vétség nem évül el s különösen, hogy a büntető eljárás elévülése nem akadályozza a fegyelmi eljárás megindítását. Bár ez az elv tételes jogszabályainkban nem jut következetes kifejezésre, mert az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t.-c. 102. §-a, a közjegyzői rendtartásról szóló 1874 : XXXV. t.-c. 187. §-a, a mérnöki rendtartásról szóló 1923 :XVII t.-c. 59. §-a és a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 93. §-a az elévülést a fegyelmi eljárást kizáró okként szabályozza, a javaslat a körébe tartozó személyek tekintetében a fegyelmi vétség elévülését nem ismeri. Nem maradhat a bírói székben az, aki pl. sikkasztott, akkor sem, ha ez a cselekménye a bűnvádi eljárás elévülése után derül ki! A javaslatnak a fegyelmi eljárás megindításáról rendelkező 37. §-a lehetővé teszi annak megfontolását, hogy a közszolgálat érdekében szükséges-e fegyelmi eljárást indítani régen feledésbe ment cselekmény miatt ; a fegyelmi eljárás megindításának kifejezett kizárása azonban ellenkeznék annak a közérdeknek természetével és jelentőségével, amelynek oltalma éppen a fegyelmi jognak a rendeltetése. II. Nem rendelkezik a javaslat a kegyelemről sem, amint az 1871 : VIII. törvénycikk sem rendelkezett arról. A rendelkezés mellőzése ebben a vonatkozásban — az 1871 : VIII. törvénycikk rendszerével összhangban — azt jelenti, hogy a kegyelmi jogra vonatkozó általános alkotmányjogi rendelkezéseket a jelen javaslat nem kívánja érinteni. Ezek szerint a kegyelmezés joga az államfőt a fegyelmi ítéletek tekintetében is megilleti. A 19—20. §-hoz. I. A javaslat a fegyelmi bíróságok szabályozásánál is a legnagyobb áttekinthetőségre törekszik. A bírói szervezet tekintetében a legnagyobbfokú áttekinthetőséget a kir. ítélőbírák és kif. ügyészek státusáról szóló 1920 : XX. törvénycikk rendszerének követése biztosítja. Ehhez képest a javaslat összefoglaló külön §-ban (19. §.) határozza meg egyfelől a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státusába tartozó személyek fegyelmi bíróságát és ugyancsak összefoglaló külön §-ban (20. §.) szól a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státusába nem tartozó azoknak a személyeknek fegyelmi bíróságáról, akiket a javaslat az általános indokolás-