Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.
Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről
498 885. szám. Az alaki értelemben vett kodexszerű szabályozás, vagyis az 1871 : VIII. t.-c. teljes hatályon kívül helyezése ellen azonban egyéb tekintetek is szólnak. Nyomatékos érvként ellene szól az 1871 : VIII. t.-e. 3. §-ának érintetlenül hagyása is. Ennek a §-nak az időközben alkotott 1878 : V. t.-c. rendszerébe illeszkedett rendelkezése értelmében a büntető jogszabály oknak a hivatali bűntettekre vonatkozó rendelkezései a választott bírákra is kiterjednek. Ez a jogszabály helyénvaló volt az 1871 : VIII. t.-c. rendszerében, amely törvény az 1878 : V. t.-cikkbe iktatott büntetőtörvénykönyv megalkotása előtt a bírák és ügyészek büntetőjogi felelősségének szabályozását is felölelte, — nem volna azonban beilleszthető ezidőszerint a fegyelmi felelősségről szóló törvényjavaslat szerkezetébe. Ugyanilyen szempont alá esik az 1871 : VIII. t.-c. 5. §-ának az a rendelkezése, amely Ö Felsége legfőbb felügyeleti jogáról rendelkezik, valamint a törvénynek a vagyoni felelősségről szóló (VI. fejezete) s azzal kapcsolatos (9., 19. §-ok) rendelkezései is. A törvénynek a vagyoni felelősségre vonatkozó rendelkezései teljesen megfelelőek és olyan joggyakorlatnak szolgálnak alapjául, amelynek egyöntetűsége érdekében ezeknek a szabályoknak még szerkezeti jelentőségű érintése sem kívánatos. Vagyoni felelősségre vonatkozó új rendelkezések egyébként aligha volnának elképzelhetők a közszolgálati alkalmazottak egyéb körét terhelő vagyoni felelősség szabályozása és a magánjogi törvénykönyv javaslatának alapelveivel összhangba hozatala nélkül, ami az előadottaknál fogva egyébként szükséges törvény megalkotását legalább is távolabbi időre tolná ki. Az 1871 : VIII. t.-c. 2. §-ának első bekezdése nem rendelkezés, hanem olyan meghatározás, amely a javaslat rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából is helytálló; hatályon kívül helyezésének tehát egyfelől nem volna gyakorlati jelentősége, másfelől nem is volna helyes a hatályon kívül helyezés azért, mert annálfogva, hogy az 1871 : VIII. törvénycikk a szóbanlevő felsoroló meghatározást nem korlátozza a fegyelmi felelősségre vonatkozó jogszabályok alkalmazásának körére, annak hatálya az igazságügyi szervezetre vonatkozó jogszabályok egész területére is kiterjed. A szóbanlevő 2. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés a büntetőjogi felelősség időbeli érvényesítésére vonatkozó olyan jogszabály, amely nem került -^ mert nem is kerülhetett —i bele a büntetőjogi felelősség részletes szabályait tartalmazó büntetőtörvénykönyvbe, az alaki értelemben vett kódexszerű szabályozás érdekében való hatályon kívül helyezés esetében tehát megfelelő szabállyal pótolni kellene ; ilyen szabály viszont nem tartozik a fegyelmi felelősségről rendelkező jogforrásba. —« Ugyanez alá a szempont alá esik a büntetőjogi vonatkozásban az 1871 : VIII. t.-c. 9. §-a is. Ugyancsak szükségtelen és célszerűtlen volna az 1871 : IX. t.-c. 1—'5., 10—13. §-aiban és a 6. §-a helyébe lépett 1912 : VII. t.-c. 10. §-ában foglalt, több jogszabály rendelkezésébe kapcsolódó s minden tekintetben megfelelő rendelkezések érintése. Ezek azok a megfontolások, amelyek figyelembevételével az egyébként helyesnek látszó kódexszerű szabályozás egész teljességében még ilyen széles körben szükségesnek ítélt módosító és kiegészítő újraszabályozás mellett sem valósítható meg s ezek a tekintetek vonják szükségszerűen maguk után azt, hogy az említett keretek között egységes szerkezetbe foglalt áttekinthető szabályozást az ősi jogfejlődés történeti és tételes értékeinek tiszteletben tartásával kell fennálló jogunk rendszerébe iktatni. III. Ezeken a megfontolásokon épül fel a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségének, áthelyezésének és nyugdíjazásának, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségének szabályozása tárgyában előterjesztett jelen törvényjavaslat.