Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 499 A javaslat szerkezetileg is elkülöníti a fegyelmi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket azoktól a rendelkezésektől, amelyek a fegyelmi felelősség alá eső személyek vagy azok bizonyos csoportjai tekintetében a közszolgálat érdekében szükségesnek látszanak, amelyek azonban függetlenek fegyelmi vétség elkövetésétől. Ehhez képest a javaslat külön fejezetben szabályozza a fegyelmi felelősséget, — ebben a körben rendelkezik a fegyelmi felelősség alá eső személyekről, a fegyelmi vétségről, a fegyelmi büntetésekről, a fegyelmi eljárást és a fegyelmi büntetést kizáró okokról, a fegyelmi bíróságokról, a fegyelmi eljárásról és a felfüggesztésről. Külön fejezetben szabályozza az 1934 :

1. t.-c. 2. §-ának fentebb említett rendelkezésében kifejezett alapgondolat körében a közszolgálat érdekében fegyelmi vétség elkövetésétől függetlenül elrendelhető áthelyezést és nyugdíjazást. Emellett a szerkezeti beosztás mellett éles határozottsággal elkülöníti a javaslat az ítélőbírákra és ügyészekre vonatkozó rendelkezésektől a bírósági és ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségére vonatkozó rendelkezéseket. Ezzel szerkezetileg is kifejezésre kívánja juttatni azt, hogy a fegyelmi felelősségnek a fegyelmi bíráskodás függetlenségére alapított különleges szabályozása voltaképpen csupán az ítélőbírák és az ügyészek tekintetében találja meg a bírói függetlenség alkotmányjogi elvéből folyó indokoltságát, míg a bírósági és ügyészségi tisztviselőknek ugyané jogszabályok alá helyezése csupán abból a körülményből folyik, hogy általános tisztviselői fegyelmi törvény nincs s így az említett tisztviselők, akik olyan közhatalmi működés tekintetében fejtenek ki segédkező és kezelési tennivalókat, amely működés ősi alkotmányunk alapján különleges közjogi tekintetek alá esik, ilyen általános tisztviselői fegyelmi törvény megalkotásáig célszerűen vonhatók a bírákra és ügyészekre megszabott fegyelmi szabályok rendelkezései alá. IV. A szabályozás érdemét érintő szempontok kifejtését az illető §-okra vonatkozó részletes indokolás tartalmazza. Általánosságban csupán az alábbiak kiemelésére szorítkozom. A javaslat a fegyelmi felelősség alá eső személyek körének meghatározásában figyelembe veszi az 1871 : VIII. törvénycikk hatálybalépése óta bekövetkezett szervezeti módosulásokat (1—4. §. — 1871 : VIII. t.-c. 2. §.). A fegyelmi vétség tényelemeit a gyakorlatban felmerült tapasztalatok figyelembevételével határozza meg (5. §. — 1871 : VIII. t.-c. 20. és 21. §.). Az eddigi négy fegyelmi büntetés helyett — az azonos erkölcsi tartalmú rosszalás és feddés egybefoglalásával— csupán három büntetésnemet állapít meg (6. §. — 1871 : VIII. t.-c. 22. §;). Az 1912 : VII. t.-c. 9. §-a rendelkezéseinek módosításával lehetővé teszi a javaslat (15. §.), hogy a fegyelmi bíróság fegyelmi büntetés kiszabása mellett, úgyszintén fegyelmi vétség megállapítása nélkül is javasolhassa az ítélőbíró áthelyezését^ ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy az illető működése eddigi székhelyén vagy eddigi alkalmazásában az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze. A fegyelmi bíróságokat az időközben bekövetkezett szervezeti módosulások és új jogszabályok, úgyszintén a. gyakorlatban felmerült tapasztalatok figyelembevételével határozza meg (19—20. §. — 1871 : VIII. t.-c 31^ 33., 35. §. _ 1891 : XVII. t.-c. 29. §. — 1907 :

1. t.-c. 1. §., 1909 : XVI. t.-c, 1912 : LIV. t.-c. 81. és 85. §., 1920: XX. t.-c, 1920 : XXXV. t.-c, 1920 : XXXVI. t.-c, 1922:1. t.-c. 28. §.). W Az eljárás menete tekintetében alapvető szabálya a javaslatnak, hogy a fegyelmi eljárást minden esetben felügyeleti vizsgálatnak kell megelőznie (33. §.). A fegyelmi eljárás tekintetében a legnagyobb egyszerűséget és áttekinthetőséget kívánja a javaslat megvalósítani. Erre a célra szolgál az a rendelkezés, amely a vádlót kötelezi arra, hogy mind az eljárás elrendelése tárgyában, mind az ügy érdemében döntés végett szükséges ténykörülményeket és bizonyítékokat tárja 63*