Képviselőházi irományok, 1931. X. kötet • 724-804. sz.

Irományszámok - 1931-769. Törvényjavaslat a hűtlenség szigorúbb büntetéséről

769. szám. 309 Melléklet a 769. számú irományhoz. Indokolás „a hűtlenség szigorúbb büntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A XIX. században uralkodó individualisztikus eszmeáramlat hatása alatt keletkezett büntetőtörvények a közösségi érdekeket kellő oltalomban nem részesítették, mert míg az ember élete ellen irányuló bűncselekmények egyik-másik nemét halállal sújtották, addig az állam létérdeke ellen intézett legsúlyosabb támadásokra is csupán szabadság vesztésbüntet és eket állapítottak meg. A gyakorlati tapasztalatok csakhamar kimutatták ennek a szabályozásnak a tarthatatlanságát. A kulturális téren vezetőszerepet játszó államok (így pl. Németország és Olaszország) röviddel a világháború után egymásután revízió alá vették büntetőtörvényeiknek az állam elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseit és a büntetési tételek szigorításával az állam létérdekeinek hatékony védelméről kellőképpen gondoskodtak. Noha már az 1930 : III. törvénycikk is ezeknek a szempontoknak figyelembevételével készült, ennek egyes rendelkezései még így sem voltak kielégítők. A most kifejtettek már magukban véve is kellőképpen indokolják az 1930 : III. törvénycikknek a titok kikémlelésére, elárulására és felfedezésére vonatkozó 61., 62. és 64. §-aiban megállapított büntetési tételei revízió alá vételét, de emellett az a szomorú tapasztalati tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a háborúra vonatkozó kivételes rendelkezések hatályának a kémkedési bűncselekmények vonatkozásában való megszűnése és így a halálbüntetés alkalmazhatatlanná válása után, vagyis 1925. év óta a kémkedési és árulási bűncselekmények száma évrőlévre emelkedett és ami különösen feltűnő, az az, hogy míg ez az emelkedés 1931-ig csupán lépcsőzetes volt, addig 1932-ben és 1933-ban már ugrásszerűvé vált (az 1930-ban történt 17 elítéltetéssel szemben 1932-ben már 31 egyén, 1933-ban pedig 57 egyén ítéltetett el). Ha tehát a hűtlenség szóbanforgó esetei tekintetében továbbra is fenntartatnék a mai jogállapot és megelégednénk ezentúl is azzal, hogy az állam léte ellen intézett legsúlyosabb támadások béke idején csupán szabadságvesztésbüntetésekkel toroltassanak meg, ez egyértelmű volna a legfontosabb jogtárgy védelmének könnyelmű elhanyagolásával. A kifejtettekre való tekintettel nem lehet tehát várni a Btk-nek a fentebb említett nagyfontosságú szempontból való általános revíziójára, hanem a hűtlen-