Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 293 ben is. Egyébként az Editto VII. cikkének 17. §-a is már nagy gondot fordít a hajószemélyzet élelmezésének megnyugtató szabályozására. Ami a vallási kötelességeknek teljesítésére vonatkozik, az Editto VI. cikkének 18. §-a is már akként rendelkezett, hogy minden tengerész köteles vallása főbb parancsainak lehetőleg eleget tenni és a parancsnokot kötelezte, hogy időt és alkalmat adjon arra, hogy a hajószemélyzet ennek a parancsnak eleget tehessen, sőt a hajóparancsnokot még arra is kötelezte, hogy a vallási kötelességeiket elmulasztókat szigorú megbüntetésük céljából jelentse fel a politikai hatóságnál. A hajószemélyzet a tengeren rendkívüli veszélyek között teljesíti szolgálatát, vészben, viharban sokszor kell nemcsupán szolgálatára tekintenie, hanem az Égre is, ebben a szolgálatban ezerszeres jelentősége van a vallási kötelességek teljesítésének. A 35. §-hoz. Minden nemzet törvényhozása és a legújabb tengerjogi egyezmények is abból a magas erkölcsi elvből indulnak ki, hogy hajótörés és más tengeri veszélyek esetében a hajószemélyzetnek magasabb etikai és fokozott fizikai kötelességei vannak. Amint az Editto VI. cikkének 8. §-a büntető rendelkezés alá helyezi a hajó személyzetnek azt a tagját, aki tengeri vagy ellenség okozta veszedelem esetében a hajót elhagyja, mentését vagy védelmét elhanyagolja, úgy a nagy tengerészállamok szolgálati rendtartásai (német 41. §., olasz 28. §. stb.) és az 1929. évi május hó 31-én az életnek a tengeren való oltalma tárgyában létrejött, nálunk a 3120/1933. M. E. számú rendelettel hatályba lépett londoni nemzetközi egyezmény is gondoskodnak arról, hogy a megsegítés annyira emberi kötelessége továbbra is ébren tartassék a tengerészben. A jelen §. tehát továbbra is fenntart ja ezt az ősi tengerészkötelességet. A 36. §-hoz. Ez a §. az abban idézett brüsszeli nemzetközi tengerjogi egyezmények rendelkezéseit is beilleszti a törvényjavaslatba, a jutalom felosztását illetőleg a Nagy Ferenc-féle többször idézett tengeri magánjogi törvényjavaslat rendelkezését megjavítani igyekszik azonban", mert a méltányosság azt követeli, hogy a mentésben és segélynyújtásban sokszor életének kockáztatásával eljáró hajószemélyzet a jutalomból ne jusson kevesebbhez, mint a hajótulajdonos. A 37. §-hoz. Az Editto II. cikkének 45. §-a próba di fortunanak nevezi azt az eljárást, ha a hajó útközben bármely okból hajózási akadályokkal küzdvén vagy valami szerencsétlen eset folytán a hajón vagy annak terhén kár történvén, a kapitány az első helyen, amelyen kiköt, a konzulnak vagy ha az helyben nem volna, ä magisztrátusnak vagy valamely törvényes személynek az előfordult szerencsétlen esetről «vallást tesz». Ez a vallásletevés, a tenger jogba később mint hajókáróvás került bele. Ez a §. arról kíván gondoskodni, hogy a hajószemélyzet tagja, éppen a bizonyítási eljárás későbbi nehézségeinek elhárítása céljából, köteleztessék arra,' hogy a hajókáróvásoknál közreműködjék és szükség esetében vallomását esküvel is megerősítse. A hajókár óvásról egyébként a jelen törvényjavaslat 80. §-a részletesen is rendelkezik. A 38. §-hoz. A hajószolgálatból való elbocsáttatás követelése addig nem foghat helyet, amíg a hajószemélyzet tagja megszabott szolgálatának minden tekintetben eleget nem tett. A jelen §. ennek biztosítása érdekében átveszi a német Seemannsordnung 68. §-ának rendelkezéseit. A 39—43. §§-ohhoz. Ezekben a §-okban az illetményi jog körére nézve részben közigazgatási, részben magánjogi természetű rendelkezések foglaltatnak. A bérnyilvántartási könyv vezetése, a személyzet fizetési könyvvel ellátása azt az érdeket szolgálja, hogy az illetmények mértéke tekintetében lehetőleg ne támadjanak jogviták. A javaslat abból indul ki, hogy a hajószemélyzet illetményei a szükséges naturáliákon felül mindig készpénzben legyenek megállapítva. Bár a code de commerce 257, cikke lehetővé teszi a matrózok,.vagyis a hajólegénység tekin-