Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

294 710. szám. tétében, hogy azok meghatározott nyereségrészesedésre vagy a fuvardíjakból való meghatározott részesedésre legyenek felfogadva és a Raccolta I. kötetének 381. lapján közölt Utasítás is lehetővé teszi a részesedésre való alkalmazást, a javaslat (9. §.) ezeket a régi jogszabályokat mégis mellőzte, mert a haszonból vagy a fuvardíjakból való részesedés az alkalmazott jogi helyzetét az illetmények tekintetében mindig labilissá teszi, anyagi helyzetével sohasem lehet tisztában, létfenntartása tekintetében megfelelően nem kalkulálhat és olyan rendkívüli kockázatoknak veti magát alá, amelyek a modern munkajog szellemével nem egyeztethetők össze. A javaslat ennélfogva inkább a német Seemannsordnung 81. §-ának rendelkezéséből indult ki, amely az efféle részesedést bérnek nem tekinti. Az ezekben a §-okban egyébként az illetményekre foglalt rendelkezések részint az Editto, részint a német Seemannsordnung, az olasz Nemzeti Munkaszerződés és a francia tengerészeti rendtartás helyes rendelkezéseinek egybevetésén alapulnak. Mindezek a jogszabályok rendkívüli esetekben az élelmezési adagok csökkentésére is módot adnak, de például a német Seemannsordnung 57. §-a a szenvedésekért a hajószemélyzet tagjának kárpótlást juttat és pedig bírói úton. A javaslat egyébként, ha a csökkentés indokolatlan volt, szintén ad kárpótlási jogot, a kárpótlás összegének meghatározását azonban a bírói út kizárásával a m. kir. tengerészeti hivatalra bízza, mert ez a kérdés nem annyira a magánjog, mint inkább a méltányos tengeri szokások szellemében lesz intézendő. A 44. §-hoz. A német Seemannsordnung 52. §-a automatikus béremelkedést tartalmaz minden olyan esetben, amikor a hajó külföldön két évnél hosszabb ideig időzik, két év óta szolgálatban levők javára. Ezt a humánus rendelkezést a javaslat annál inkább átvette, mert már az 1897. évi rendtartástervezetünk 54. §-a is tartalmazott hasonló rendelkezést, de az emelkedést az itt foglalt 25 %-os emelkedés helyett 10 %-ban határozza meg a javaslat. A 45—47. § §-ohhoz. Ez a §. az olasz Nemzeti Munkaszerződés 26., 37. és 38. és a francia tengerészeti rendtartás 18. cikkének idevágó rendelkezéseiből indul ki, figyelemmel a német Seemannsordnung 50. §-ának rendelkezésére is. Ezek a rendelkezések vétettek figyelembe a 46. §. rendelkezéseinél is. A 48. §-hoz. Az Editto VII. cikkének 19. §-a szerint az előleg nyújtása bizonyos esetekben kötelező, nevezetesen egy havi, ha pedig hosszú utazásról van szó, két havi bért ki kell előzetesen fizetni. A javaslat az előleg kötelező adását elejti. Az olasz Nemzeti Munkaszerződés 36. cikke a parancsnok belátására bízza, hogy a már megszolgált fizetésre ad-e előleget, -r-t a francia tengerészeti rendtartás 58. cikke szintén nem teszi kötelezővé az előleg nyújtását, a német Seemannsordnung 47. §-a pedig a besorozó kikötő helyi szokásától teszi függővé, hogy az út megkezdése előtt a bérre milyen mértékben nyújtható előleg. A javaslat az utóbbi jogszabályok szellemében igyekszik a kérdést rendezni, követelési jogot ad ugyan előlegre, de csak a nélkülözhetetlen szükség esetében és pontosan körülírja a megtagadás feltételeit. A 49—51. §§~ohhoz. Minden állam távol idegenben is őrzi és védi a maga állampolgárait. A javaslatnak ezek a rendelkezései, figyelemmel az olasz Nemzeti Munkaszerződés 5., 35. és 58. cikkére, a német Seemannsordnung 78. §-ára, a francia tengerészeti rendtartás 109. stb. §-aira, végül a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tengerészek hazaszállításáról kidolgozott genfi egyezménytervezet rendelkezéseire is szabályozzák a hazaszállítás kérdését, valamint a külföldön való visszahagyás kérdésében is, amelyet az 51. §. szabályoz, ugyanezen rendelkezések humánus szelleméből indult ki és amint azt a német Seemannsordnung 83. §-a is megteszi, a külföldön való visszahagyást általában a tengerészeti hatóság hozzájárulásától teszi függővé.