Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 291 kibocsátható rendeletek köréből. A gyermekek és fiatalkorúak alkalmazása tekintetében az 1928 : XVI., XVII. és XVIII. törvénycikkekbe becikkelyezett génuai és genfi egyezmények tartalmaznak fontos rendelkezéseket. A hajószemélyzet tagjainak szolgálati könyvvel ellátását elsősorban az a követelmény indokolja, hogy a hajótulajdonosok, illetőleg hajóparancsnokok a személyzet szerződtetésénél az előbb teljesített szolgálatokról is meggyőződést szerezhessenek. A személyzeti jegyzékről már korábbi jogszabályok rendelkeznek és azokra utal az 1926. évi IX. Egyetemes Értekezleten a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tengerészek szerződtetése tárgyában előkészített genfi egyezménytervezet 7. cikke is. A 8. §-hoz. A hajószolgálati szerződés írásbeliségét az olasz kereskedelmi törvény 522., a portugál kereskedelmi törvény 516. cikke is megszabja, az írásbeliség kényszerét már az Editto VII. cikkének 15. §-a is tartalmazta. A német Seemannsordnung 27. §-a ugyan a hajószolgálati szerződés érvényességéhez az írásbafoglalást nem kívánja meg, viszont azonban az 1926. évi francia loi portant code du travail maritime 4. cikke megkívánja, az olasz Nemzeti Munkaszerződés (1931) 3. cikke még tovább menően azt rendeli, hogy a szolgálati szerződéseket egyenesen a tengerészeti hatóság előtt, megszabott írásbeli minták szerint kell kötni és a többször említett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tengerészek szerződtetése tárgyában előkészített genfi egyezménytervezet 3. cikke is írásbeliséget követel meg. A szolgálati szerződésből eredő viták tekintetében törvényjavaslatunk 68. §-ának rendelkezései a konzulátusok és a tengerészeti hivatal részére az eddig is fennállott egyeztetési hatáskört továbbra is biztosítják, sőt ideiglenes intézkedési jogkörrel is kiegészítik. A hajószemélyzet szolgálati viszonyából eredő perekben az 1925 : VIII. t.-c. 22. §-ának rendelkezései értelmében a budapesti központi kir. járásbíróság jár el. A 9. §-hoz. A hajószolgálatra alkalmazás alapvető feltételei tekintetében a javaslat megtartja az Editto eddigi rendszerét, amely rendszer egyébként a legtöbb tengerészállam tengerészrendtartásának is alaprendszere, így a francia, az olasz és a német tengerészrendtartásnak is és megkülönböztet útraszerződést, időreszerződést és határozatlan időre szerződést. Ugyanezen a rendszeren alapulnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tengerészek szerződtetése tárgyában előkészített, többször idézett (a továbbiakban genfi III. ajánlásnak nevezett) egyezménytervezet 9. és 10. cikkének rendelkezései is. Ugyanennek az Ajánlásnak 6. cikkével majdnem teljesen egyeznek a jelen §-nak a szolgálati szerződés adataira vonatkozó rendelkezései, amelyeket ez a §. főként az indulási kikötőhöz való elutazás útiköltségei, a hazaszállítás és a felmondás írásbelisége tekintetében egészít ki. A 10. §-hoz. Ez a §. világosan kimondja azt az egyébként magától értődő szabályt, hogy a hajószolgálati szerződés a hajótulajdonos más hajójára csak akkor érvényes, ha a szerződés kifejezetten így rendelkezik. A 11. §-hoz. Ez a rendelkezés más formában megvan az 1902. évi német Seemannsordnung 30. §-ában, amely szerint, ha valamely hajóslegény ugyanarra az időre több szerződésben szegődik el, az a szerződés előzi meg a többit, amelynek alapján besoroztatott, egyébként az, amelyet legelőször kötött meg. A 12—19. §§-okhoz. Ezek a rendelkezések a három főtípust alkotó hajószolgálati szerződések, nevezetesen az útraszerződések, a meghatározott időre szerződések, végül a határozatlan időre szóló szerződések fogalmi körét, megszűnését, a határozatlan időre szóló szerződés felmondását szabályozzák, nagyjában amaz egységes elvek szerint, amelyek a szerződések tekintetében a nagy tengerészálla37*