Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.
Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról
710. szám. 281 a tengeri magánjog főfontosságú kérdéseinek szabályozását ölelik fel, azoknak a kérdéseknek legnagyobb részét, amelyeket a tengeri magánjogról a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár által az 1909. évben készített törvényjavaslat ölelt fel. A tengeri magánjog nemzetközi kiépítésének munkáján kívül a tengeri közigazgatási jog nemzetközi kiépítésének munkájában is részt vett Magyarország és éppen a legutóbbi időkben csatlakozott az életnek a tengeren való oltalma tárgyában Londonban 1929. évi május hó 31-én és a tengeri hajók merülési vonala tárgyában Londonban 1930. évi július hó 5-én kelt nemzetközi egyezményekhez. Tengerhajózási vállalataink és a magyar tengerészszemélyzet érdekeire tekintettel nem zárkózhatik el a magyar törvényhozás a kereskedelmi tengerészet modern szolgálati rendtartásának niegalkotása elől sem. Amint tengeri magánjogunk alapjait is a Mária Terézia által 1774. évi április hó 25-én kibocsátott Editto politico di navigazione mercanuile, valamint az est kiegészítő és módosító jogszabályok, még inkább a francia Code de commercenak a tengeri kereskedelemről szóló részében foglalt jogszabályok alkotják, akként a tengerészeti közjog és közigazgatási jog fő pillérei is ugyanezek a jogszabályok, amelyekhez az idők folyamán számos újabb rendelet s egy-két törvény csatlakozott. Különösen az Editto szabályai azok, amelyek sok tekintetben felfrissítésre várnak. Ezek a régi jogszabályok Fiúménak és partvidékének az 1868. évi XXX. törvénycikk által a magyar szent korona országaihoz külön testként való visszacsatolása idejében még nagjjában megfeleltek kereskedelmi tengerészetünk érdekeinek. Az idők folyamán azonban különösen a kereskedelmi tengerészek szolgálati viszonyainak körére nézve alakult ki az a communis opinio, hogv ezek a szabályok nem mentesek az avulás következményeitől. Ez a jogi meggyőződés indította a magyar jogalkotást arra, hogy a kereskedelmi tengerészet rendtartását modern irányzatú szabályozás alá vegye. A kereskedelmi tengerészet rendtartásáról egykor készült, a képviselőház által az 1897. évi március hó 23. és 24. napjain elfogadott és a főrendiházhoz átküldeni rendelt, egykori elődöm által előterjesztett törvényjavaslat minissteri indokolásából kitűnik, hogy már akkor sem felelt meg az Editto és pedig az azt kiegészítő és módosító rendeletekkel együtt sem kereskedelmi tengerészetünk fejlődöttebb viszonyainak és pedig annál kevésbbé, mert ezeknek a rendeleteknek nagyobb része abból az időből származott, amikor a magyar kereskedelmi tengerészet hajóraja kizárólag vitorláshajókból állott. Kereskedelmi tengerészetünknek a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött fellendülésével párhuzamban az akkor fennállott földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium a «Tengerészet rendtartása» cím alatt az Ausztriával egykor fennállott vám- és kereskedelmi szövetség értelmében az osztrák kormánnyal egyetértőleg törvényjavaslatot dolgozott ki, amely az 1886. évi október hó 4-én az országgyűlés elé terjesztetett. Ez a törvényjavaslat sem akkor nem került tárgyalás alá, sem az 1887. évben az országgyűlés megnyitása alkalmával újból a képviselőház elé terjesztésével sem jutott előbbre a javaslat és még bizottsági tárgyalás alá sem került. Utóbb az a szükség merült fel, hogy a javaslat az időközben megváltozott viszonyok figyelembevételével az osztrák kormánnyal egyetértően újból átdolgoztassék. Az átdolgozásnál arra volt figyelem, hogy a tengerészeti igazgatásra vonatkozó határozatok rendszeres összeállítása bennfoglaltassék a javaslatban és azonkívül bennfoglaltassák az egyébként inkább a tengeri magánjog körébe kívánkozó, a kereskedelmi tengerészet szolgálati viszonyaira, szerződéseire vonatkozó fontos joganyag is. Ennek az újabb törvényjavaslatnak alapjául a Németországban 1872. évi december hó 27-én törvénnyé vált egykori tengerészrendtartás szolgált, amelyre nézve annak idején az a hazai Eépv. iromány. 1931—1936. IX. kötet. 36
