Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

280 710. szám. Melléklet a 710. számú irományhoz. Indokolás „a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A trianoni szerződéssel elvesztettük tengerpartunkat, melyhez való jussunkért folytatott nemzeti küzdelmeink történelmünk legfényesebb lapjaira vannak felírva. Kossuth Lajos a Hetilap 1846. évi január 27-iki számában «Tengerhez magyar ! El a tengerhez» cím alatt írt cikkében az Adriáért vívó ősi magyar lélek törekvéseit szólaltatva meg, azt mondja a fiumei öbölről, hogy «roppant kapu, amelyet azért tárt fel a Mindenható, hogy a magyarnak nem ismert nevét becsültté tegye a nagy világnak távol részein». A roppant kapunak a trianoni kulccsal becsukása tengerpartunk annyira fájdalmas elvesztésén felül nem jelentette azonban azt is, hogy a magyar kereskedelmi tengerészet eltűnjék a tengerekről, nem jelentette már azért sem, mert a trianoni Békeszerződés 209. cikke is biztosította azt a jogunkat, hogy a magyar tengeri lajstromba törvényszerűen bevezetett hajókat magyar lobogó alatt járassuk a tengereken és ugyancsak a trianoni békeszerződés 294. cikke világosan biztosította Magyarország részére az átmenet szabadságát az Adriai-tengerhez és evégből az átmenet szabadságának fogalmi körét a 268. cikkben megállapított szabad átmenetben határozta meg mindaddig, amíg ebben a tárgyban a szövetséges és társult hatalmak általános egyezményt kötnek, amikor is az új egyezmény rendelkezései lépnek életbe. A Fekete-tengerhez való természetes kijáratunkat ugyancsak fenntartotta a trianoni békeszerződés 275. cikke és így Magyarországnak továbbra is mód adatott arra, hogy a dunai hajózás révén közvetlenül is bekapcsolódjék a tengeri forgalomba. A magyar tengerhajózás szabadságára tekintettel Magyarország mai helyzetében sem kapcsoló dhatik ki a tenger jog terén szükséges fejlődés egyetemes munkájából. Az utolsó években Magyarország élénk figyelemmel kísérte a tenger jog terén folyó nemzetközi jogalkotást és törvénytárába becikkelyezte az 1931. évi IV., V. és VI. törvénycikkek képében a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére, — a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogokra, — illetőleg a hajóelismervényekre vonatkozólag Brüsszelben létrejött nemzetközi egyezményeket, amelyek