Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-633. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az országgyűléshez az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a alapján az állami üzemek tárgyában

250 633, szám* 8. A szombathelyi és debreceni államrendőrségnek festőműhelyei vannak az apróbb javítómunkák elvégzésére. Itt sincs szó igazi műhelyekről, csupán az őrszemélyzet hozzáértő tagjai végzik el a falakon és bútorokon a sürgős kisebb javítómunkákat. Ez ellen nem lehet kifogást tenni. Intézkedés történt azonban, hogy az ipar szempontjából számbajöhető nagyobb javítási munkák ezeknél a rendészeti szerveknél is mindenkor az ipar bevonásával végeztessenek el. 9. Korábban a budapesti kerületi kapitányságoknak voltak ellátó üzemei (házi étkezői). Ezek azonban időközben megszűntek s velük kapcsolatban semmiféle intézkedést sem kellett tenni. 10. A m. kir. csendőrség szombathelyi őrsparancsnokképző iskolája mellett időnként két szabó és két cipész polgári munkás foglalkozott a legénység ruházatának javításával. Külön intézkedés ez irányban sem volt szükséges, mert már a bizottsági tárgyalás során történt arra nézve rendelkezés, hogy az őrsparancsnokképző iskolánál előforduló javítómunkák a jövőben önálló kisiparosok által végeztessenek. IV. A pénzügyminisztérium felügyeleti hatósága alá tartozó üzemek * és műhelyek. 1. A m. kir. államnyomda. Az államnyomda szükségességét nem kell bővebben indokolnom s ezért annak fenntartása mellett foglaltam állást. A nyomdaipar érdekeire való tekintettel azonban egyszersmind intézkedés történt, hogy az állami nyomda ne terjessze ki tovább eddigi tevékenységi körét s másrészt arra nézve is, hogy magánmunkákat a jövőben semmi esetre sem vállaljon. Minthogy azonban tanulmányozás alatt áll, vájjon nem lehetne-e a különböző állami jellegű nyomdákat a szóban levő üzemben koncentrálni, esetleg sor kerülhet arra, hogy az államnyomdát az üzemgazdaságosság érdekében a jövőben az állami szükségletek keretében a mainál nagyobb mértékben kell majd foglalkoztatni. Megjegyzem végül, hogy az állam kb. 7*5 millió P nyomtatványszükségletéből ezidőszerint is mintegy 5 millió pengő jut a magániparnak. 2. A m. kir. postatakarékpénztár házinyomdája azokat, az üzletvitel szempontjából rendkívül sürgős és halasztást nem tűrő nyomtatványokat állítja elő, melyekre a postatakarékpénztári igazgatásnak egyik napról a másikra van szüksége, pl. a már kész űrlapokra szükséges ú. n. «benyomásokat». A postatakarékpénztár többi nyomtatványszükségletéből a szigorú számadást igénylő nyomtatványokat — még pedig az utolsó két évben az összszükségletnek 8.4%-át a m. kir. állami nyomda, az egyéb nyomtatványokból pedig az összszükségletnek 70.7%-át a magánnyomdák állították elő. A házinyomda az intézet szükségletének 20.9%-át látja el. Minthogy így a postatakarékpénztár házinyomdája nem lépi át azokat/ a kereteket, amelyeken túl a magánipar érdekeit érintené, e nyomda fenntartásához a magam részéről továbbra is hozzájárultam, — bár egyidejűleg vizsgálat tárgyává tettem azt a kérdést, nem járna-e megtakarítással az államháztartás szempontjából, ha a postatakarékpénztár 'házimunkálatai közül még több bízatnék az államnyomdára vagy esetleg más magánnyomdavállalatokra. 3. A m. kir. postatakarékpénztár alkalmazottainak jóléti céljait szolgálja az intézet étkezdéje. Ennek fenntartása ellen észrevételt nem tettem és pedig annál kevésbbé, mert megszűntetését az érdekeltség sem kívánta. Mindössze arra vonatkozólag adatott ki utasítás, hogy az étkezdében magánfeleket semmi esetre se szolgáljanak ki,