Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.
Irományszámok - 1931-633. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az országgyűléshez az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a alapján az állami üzemek tárgyában
633. szám. 251 4. A m. kir. pénzügyminisztériumnak, valamint az államnyomdának is — a bizottsági vizsgálat szerint teljésen jelentéktelen —- asztalos javítóműhelyei vannak. Az elsőben egy altiszt mellékesen az azonnal szükséges javításokat végzi, az utóbbiban a hasonló jelentéktelen javításokon kívül a nyomda csomagoló eszközeit készítik. Ezeknek a műhelyeknek a maiaknak megfelelő keretek közt való fenntartása ellen észrevételt az érdekeltség sem tett s e műhelyek munkásságát a magam részéről sem kifogásoltam ; rendelkezés történt ellenben abban az irányban, hogy ha a pénzügyminisztériumban és az állami nyomdában felmerülő efajta munkálatok természete megengedi, s különösen, ha nagyobb javítómunkálatokról van szó, ezek — úgy mint az eddig is történt —- minden körülmények között kisiparosokkal végeztessenek el. 5. Ugyanily szempontok szerint kellett mérlegelnem a debreceni dohánygyár kőműves-, ács-, festő- és mésofó-tevékenységét, melyekkel kapcsolatban a bizottsági tárgyalás szintén megállapította, hogy nem tulajdonképpeni üzemekről van szó, hanem csupán sürgős házi javít ásókat végző szakmunkások foglalkoztatásáról, akiknek tartása ellen az érdekeltségnek nem volt észrevétele. 6. A m. kir. pénzverdének galvanizáló, galvanoplasztikái, asztalos és chromozó üzemeinek bizottsági tárgyalása alkalmával kiderült, hogy asztalos és chromozó üzem tulajdonképpen nincs, minthogy az asztalosműhely kiegészítő és feltétlenül szükséges része a mechanikai üzemnek, a chromozó pedig egyetlen cellából áll és csak a pénzverés céljaira vétetik igénybe. Másrészt a galvanoplasztika és galvanostegia a pénzverőnek melléküzemei lévén, a felsorolt melléküzemeket, illetőleg műhelyeket továbbra is engedélyezni kellett, mert ha azok megszűnnének, a pénzverő munkája fennakadna. 7. A recski m. kir. ércbánya Magyarországnak egyetlen nemesfém- és rézbányája, melyet annakidején a bánya szanálása alkalmával vett meg az állam. Fenntartása ellen az érdekeltség észrevételt nem tett s a bányához fűződő fontos gazdasági érdekek következtében annak üzemben tartásához természetesen a magam részéről is hozzájárultam. 8. A komlói m. kir. kőszénbányával szemben ugyan a magánszénbányák észrevételt tettek, azonban közérdekből az állami szénbányák korlátozás nélküli fenntartása feltétlenül szükségesnek mutatkozik. 9. A m. kir. dohányjövedék dobozgyártási üzeme a kincstári dohánygyártmányok elcsomagolásához használatos papír- és kartondobozok előállítását végzi. Az üzem 1926-ban létesült, kevés híján 400.000 pengő költséggel s benne az 1931. évi állapot szerint 73 férfi és 148 női munkás dolgozott. Ez az üzem kétségkívül erősen érinti a magánipar érdekeit. Ez utóbbiakat mérlegelve, másrészt pedig az államháztartás és a munkásság szociális szempontjait is szem előtt tartva, az érdekeltséggel siker reményével kecsegtető tárgyalások folynak abban az irányban, hogy a m. kir. dohányjövedék dobozgyára munkásságát az eddigi kereteknél lényegesen szűkebb korlátok közé szorítsa olyképpen, hogy a dobozgyári munkálatoknak mintegy 60%-a a magániparnak jutna. Ennek azonban természetesen az a feltétele, hogy az üzemben fekvő gépek egyrészét a magánipar átveszi s gondoskodik a dobozgyári üzemben feleslegessé vált munkásoknak legalább, részben való foglalkoztatásáról. 10. A győri Ipartelepek R. T. munkásságát a jelen szűk keretek között továbbra is engedélyeztem. A telep villamosáramszolgáltató központjának sorsa ügyében akkor foglalok majd végleges állást, mikor az ország villamosítási programmjára vonatkozó döntés megtörténik. 32*
