Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.
Irományszámok - 1931-629. Törvényjavaslat a zugírászatról
190 629. szám. napjainkban, amikor az életviszonyoknak folyton bonyolultabbá válása mind sürgetőbben követeli a minden irányú megfontolást és a következményekkel való számolást minden téren, így nem utolsó sorban a jogi hatású cselekmények terén is. Ebben a vonatkozásban nem lehet félreismerni azt a rendkívül jelentősszerepet, amelyet az okiratok készítése játszik főleg a gazdasági forgalomban. A gondos körültekintéssel szerkesztett okirat perek csíráját öli meg, biztossá és világossá teszi az ügyletkötő felek helyzetét és feleslegessé teszi a hatóság beavatkozását, ami a bíróságok munkaterhének észszerű alakulását előnyösen befolyásolja és így az államháztartás helyzetére is jótékony hatást gyakorol, de még inkább előmozdítja a közérdeket azzal, hogy a perek intézése gyorsabbá válik, ami a rendezett gazdasági életnek nem kis jelentőségű előfeltétele. Ezeket a szempontokat mérlegre téve, nyilvánvaló, hogy az ügyvédségnek a zugírászat hatályosabb leküzdésére irányuló kívánságai alaposak. A zugírászat megtorlását hatályosabbá kell tenni egyfelől a meglevő büntető rendelkezések szigorításával, másfelől a zugírászat tényálladékának jelentékeny kiterjesztésével a nem vitás jogi ügyek területére. E mellett gondot kell fordítani a szorosan vett büntető szabályokon felül arra is, hogy a zugírászok káros tevékenysége gyakorlatilag minél kevésbbé érvényesülhessen, legalább is azon a téren, ahol a hatósági ellenőrzés lehetősége megvan. A kifejtettekhez képest elsősorban jelentékenyen szigorítja a javaslat (1. §.) a hatályos jog rendelkezéseit azzal, hogy a zugírászatot, amely az 1912 : LIV. t.-c. 16. §-a értelmében kihágás, vétséggé minősíti és az eddigi kihágási büntetés helyett — három hónapig terjedhető —• fogházzal bünteti. A vétséggé minősítés azzal a további szigorítással is jár, hogy az eddigi hatszáz pengős maximum helyett az 1928 : X. t.-c. 5. §-ához képest nyolcezer pengőig terjedhető pénzbüntetést lehet kiszabni, ami tekintve a zugírászatnak vagyoni előnyszerzésre irányuló lelki rugóját, igen értékes eszköze lesz az általános megelőzésnek, különösen azért, mert az 1928 : X. t.-c. 3. §-ának (2). bekezdése értelmében a zugírászat miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetés mellett legtöbbször pénzbüntetést is kell kiszabni, éppen annál fogva, hogy a zugírászat indítóoka a nyereségvágy vagy általában a jogtalan vagyoni haszonszerzés vágya ; feltéve természetesen, hogy az elítéltnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. Azokban a ritkábban előforduló esetekben, amikor a zugírászatot más, nem vagyoni ellenszolgáltatásért követték el, a pénzbüntetés kiszabására a hatályban lévő jogszabályok szintén kellő módot nyújtanak. További szigorítása a zugírászat megtorlásának az, hogy a fogházbüntetést hat hónapig terjedhető tartamban lehet kiszabni és mellékbüntetésként hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését lehet alkalmazni azokban a súlyosabb esetekben, amikor a zugírászat elkövetése különösen szigorú megítélést tesz indokolttá. így olyankor, ha a cselekményt az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztett vagy elmozdított ügyvéd vagy az ügyvédjelöltek lajstromából törölt ügyvédjelölt követte el, vagy ha a tettes zugírászattal üzletszerűen foglalkozik, avagy visszaeső. Szigorításszámba megy az is, hogy a 3. §. szerint az, aki zugírászat miatt büntetve volt, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három év alatt sem mint ügyvéd, sem mint ügyvédjelölt ügyvédi kamara jegyzékébe be nem jegyezhető, közjegyzővé ki nem nevezhető és közjegyzői kamaránál — sem mint közjegyző, sem mint közjegyző jelölt — be nem jegyezhető. Olyankor pedig, ha a zugírászatot az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztett ügyvéd követte el, a felfüggesztés tartamát, legalább három évvel meg kell hosszabbítani, kivéve, ha nyomatékos ejiyhítő körülményeket lehet megállapítani és az elítélt a zugírászatot nem üzletszerűen folytatta. Hasonlóan rendelkezik a javaslat a felfüggesztett közjegyzők tekintetében.