Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-629. Törvényjavaslat a zugírászatról

629. szám. 191 A zugírászat tényálladékának jelentékeny kiterjesztését foglalja magában a javaslat 1. §-ának az a rendelkezése, amely szerint nemcsak az követ el zugírászatot, aki díjért vagy bármi más ellenszolgáltatásért bíróság vagy hatóság előtt mást képvisel vagy más részére beadványt készít, avagy erre ajánlkozik anélkül, hogy az ügyvédség gyakorlására vagy ily cselekmény végzésére jogszabály alapján egyébként jogosítva volna vagy aki ily cselekményt jogosultsága határainak túllépésével teljesít : hanem az is, aki az említett körülmények között más részére okiratot szerkeszt vagy erre ajánlkozik. Ez a kiterjesztés igen nagy jelentőségű, éppen azért, mert a zúgírászok tevékenysége mind nagyobb mértékben terjed ki szerződések írásbafoglalására és általában ügyleti okiratok készítésére. A javaslat büntető rendelkezéseinek hatályosulását van hivatva előmozdítani az 5. §-nak az a rendelkezése, hogy a zugírászat tárgyában hozott ítéleteket közölni kell az ügyvédi kamarával, amely gondoskodik arról, hogy a zugírászat miatt elítélt egyének névsorát az ítélet hatályának tartama alatt az ügyvédi kamara területén működő bíróságok és közigazgatási hatóságok helyiségeiben szembeötlő módon függesszék ki. Az, akinek neve az ily névsorban fel van tüntetve, nem szerepelhet perbeli meghatalmazottként akkor sem, ha mint az üzletben állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazott vagy mint iparosnak üzletvezetője, főnökét egyébként az 1911 : I. t.-c. 95. §-ának 3. pontja értelmében képviselhetné anélkül, hogy ügyvéd lenne. Ezen túlmenni és a zugírászat miatt elítélteket a telekkönyvi és cégjegyzék-irodákból is kitiltani nem mutatkozott célszerűnek, mert ily rendelkezés ellenkeznék a telekkönyv és a cégjegyzék nyilvánosságában rejlő alapelvvel, amelyet megbolygatni nem volna kívánatos. Általában nem foglal állást a javaslat olyan kérdésekben, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a zugírászat büntetőjogi tényálladékához, hanem más joganyagok körébe tartoznak. így különösen nem terjed ki a javaslat .arra a kérdésre, kinek van joga okirat készítésével díjazásért foglalkozni. Ebben a tekintetben a javaslat büntető rendelkezései lényegileg csak a keretet nyújtják, ennek közelebbi tartalmát azonban a szóbanlevő kérdést szabályozó külön rendelkezések töltik ki. Nem érinti a javaslat azt a kérdést sem, mily körben jogosultak a kir. közjegyzők okiratot készíteni s nem vehette figyelembe azt az indítványt sem, mely arra irányul, hogy a kir. közjegyzőnek joga legyen a m. kir. közigazgatási bírósághoz intézett panaszt meghatalmazás alapján más nevében előterjeszteni. Annak a megfontolása, hogy mennyiben kell változtatni az 1874 : XXXV. t.-c. 55. §-ának azon a szabályán, mely szerint közjegyző bírósághoz csak nem peres ügyben intézhet beadványt: a közjegyzőkről rendelkező jogszabályok reformjának körében történhetik csak meg célszerűen. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az 1. §. a zugírászat alaptényálladékát határozza meg, lényegileg a hatályos jognak megfelelően, de ennek egyúttal lényeges továbbfejlesztésével, amennyiben — mint az általános indokolás során már volt róla szó — nem csupán beadványnak, hanem okiratnak, tehát nem a hatósághoz irányzott iratnak szerkesztése, sőt az erre ajánlkozás is büntetendő, ha az 1. §-ban meghatározott körülmények között történik. Közömbös az okirat jellege, tehát a zugírászat tényálladékát valósítja meg nem csupán rendelkező, hanem tanúsító okirat szerkesztése is, feltéve természetesen, hogy egyáltalában jogi vonatkozású, azaz tartalmánál fogva jogkövetkezménnyel járhat vagy jogkövetkezmény tekintetében jelentős lehet.