Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-501. Törvényjavaslat a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról

322 501. szám. továbbá a minisztérium által meghatározandó egyéb hasznothajtó jogosítványokat legalább 50 százalékban hadigondozottaknak kell adományozni. 16. Hadigondozási célt szolgáló alapok vagyonát és jövedelmét a hadigondozottaknak létalapot biztosító támogatására kell felhasználni (41. §. (i) bek.). Mindezekből megállapítható, hogy a törvény a jelenlegi hadigondozottakkal szemben jogfosztást nem tartalmaz, sőt őket olyan előnyökhöz juttatja, amelyek a mai gazdasági helyzet mellett köreikben megnyugvást kell, hogy keltsen. A törvénynek egyébiránt alapelve az, hogy a hadigondozottak csak az állam mindenkori teherbíróképességéhez mérten részesülhetnek pénzbeli ellátásban. Ebből az alapelvből kiindulva tulaj donképen a kedvezőbb vagyoni és kereseti viszonyok között levő hadigondozottakat az ellátásból ki is lehet zárni, mint ahogy ez több állam hadigondozási törvénye alapján történik. A jelen törvény azonban ily vagyoni cenzus felállításával nem kíván a hadigondozottaknak sérelmet okozni. Mindössze a 11. §. (5) bek. c) pontja írja elő, hogy a kedvező vagyoni viszonyok között élő hadirokkantakat alacsonyabb fokba lehet sorolni. így például egy tényleges közszolgálatban álló tisztviselő még akkor sem kaphatja meg az I. járadékosztályba sorolt hadirokkantak ellátását (tiszteknél havi 240 P), ha súlyosabb testi fogyatkozása alapján egyébként ebbe az osztályba tartoznék. Ez természetes is, hiszen a létfenntartását biztosító tisztviselői fizetését éppen úgy megkapja, mint bármely más tisztviselő, sőt azokkal szemben az említett köztisztviselői kedvezmények révén (27. §. (s)—(9) bek.) még előnyösebb helyzetben is van. Ez a rendelkezés egyébként csak megerősíti a már eddig is fennállott gyakorlatot, jogfosztásnak, vagy az ellátás megszorításának tehát nem tekinthető. Sajnos, a hadiözvegyekre nézve az 1922. év óta fennálló vagyoni cenzust a költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül ma már nem lehet megszüntetni, mert ebben az esetben több ezer olyan nőt kellene az ellátottak körébe ily hosszú idővel a háború után bevonni, akiknek megélhetése más téren és más jövedelemmel biztosítva van. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. 1. §-hoz. Hadigondozási igény. A törvény, mint a címe is kifejezi, elsősorban a világháború rokkantjairól kíván gondoskodni s ezek mellett mindazokról, akik a világháborúban teljesített hadiszolgálat folytán közvetlenül vagy közvetve veszteséget szenvedtek. Az úgynevezett «békebeli», vagyis a háború előtti időkből származó hadirokkantaknak hasonló ellátását a törvény 44. §-ában foglalt jogkiterjesztő rendelkezés biztosítja. Nem Volt szükség külön kifejezni azt a körülményt, hogy a törvényben kizárólag azokról van szó, akik a volt nem hivatásos állományban szolgáltak, miután ez a hivatkozott 1921 : XXXII. törvénycikk és az 1929 : XV. törvénycikkre való utalásból nyilvánvaló. A «volt nem hivatásos állományú» kifejezést a törvény nyelvtani nehézkessége miatt a későbbiekben is elkerüli. Más, alkalmasabb magyar kifejezés hiányában «veszteség» szóval kellett megjelölni azokat az áldozatokat, melyek a hadigondozottaknak jogcímet adnak az ellátásra. A «fogyatkozás» kifejezés ugyanis csak a hadirokkantakra alkalmazható, a «károsodás» pedig inkább anyagi hátrány megjelölésére szolgáló szó, holott itt másféle veszteség is értendő. Felesleges volt magában a rendelkező részben meghatározni a hadiszolgálat fogalmát, miután ez az 1. §-ban hivatkozott többi ellátási törvények rendelkezéseiből is kitűnik. Egyébiránt a törvény szempontjából hadiszolgálatnak tekintendő ;