Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-442. Törvényjavaslat a Román Királysággal 1932.évi június hó 16-án megkötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről

14 442. szám. Sont considérés comme droits de succession au sens de cette Conven­tion : Les impôts qui, aux termes des dis­positions légales ou des prescriptions qui les remplacent ou qui viendraient à les remplacer, sont perçus pour des transferts de biens à la suite de décès. Article 2. I. Les impôts sur les suc­cessions seront établis par l'Etat du domicile sur l'intégralité des biens lais­sés par le défunt — y compris ceux situés dans l'autre Etat — et ils seront perçus par l'Etat du domicile sauf les exceptions prévues à l'art. 3. IL L'Etat du domicile du défunt est celui où le défunt avait, au moment de sa mort, fixé sa résidence avec l'inten­tion manifeste de l'y maintenir. III. S'il a un domicile dans chacun des deux Etats ou à défaut de domi­cile dans un des deux Etats au sens du II alinéa, l'Etat dont le défunt était ressortissant est considéré comme Etat du domicile. IV. Si enfin le défunt était, au mo­ment de sa mort, ressortissant des deux Etats et si on ne peut établir son do­micile, 'dans ce cas les administrations compétentes se mettront d'accord. Article 3. Les biens immobiliers y compris les accessoires faisant partie de la succession d'un ressortissant d'un des deux Etats contractants, ne seront soumis aux droits de succession que dans l'Etat où sont situés lesdits biens. Les droits auxquels s'appliquent les prescriptions de droit cwil relatives aux biens fonds, les droits d'usage des biens immobiliers, ainsi que les droits garantis par des biens immobiliers ou grevant lesdits biens, doivent être as­similés aux biens immobiliers. La question de savoir si un objet doit être considéré comme immobilier Ezen Egyezmény értelmében örökö­södési illetékeknek tekintendők : Az adók, amelyek a törvényes hatá­rozmányok, vagy az ezeket helyettesítő előírások vagy pedig azon előírások értelmében fognak az elhalálozások kö­vetkeztében átruházott javak után sze­detni, amelyek a régieket a jövőben fog­ják helyettesíteni. 2. cikk. I. Az örökhagyó után ma­radt javak összessége után ideértve a másik Államban levő javakat is, a lakó­hely Állama fogja az örökösödési ille­tékeket kiszabni és a lakóhely Állama fogja azokat beszedni a 3. cikkben fel­sorolt kivételek figyelembevételével. II. Az örökhagyó lakóhelyének Ál­lama az, amelyben az elhunyt halála pillanatában letelepedve volt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ott lakó­helyét állandóan fenn is tartja. III. Ha mindkét Állam területén volt lakóhelye, vagy pedig a két Állam egyikében sem volt a II. bekezdés ér­telmében vett lakóhelye, az az Állam fog a lakóhely államának tekintetni, amelynek az örökhagyó honosa volt. IV. Ha pedig végül az örökhagyó ha­lála pillanatában a két Államnak volt honosa és lakóhelye meg nem állapít­ható, ebben az esetben az illetékes ha­tóságok fognak egymásközt megálla­podni. 3. cikk. Azok az ingatlan javak, ide­értve ezeknek tartozékait is, melyek a két szerződő Állam valamely állam­polgárának hagyatékát képezik, csak abban az Államban fognak crö^ö öd si illetékek alá vonatni, amelyben ezek a javak fekszenek. Azok a jogosítványok, amelyekre az ingatlan vagyonra vonatkozó polgári jogszabályok nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyonra vonatkozó haszná­lati jogok, úgyszintén oly jogok, me­lyek ingatlan vagyonra vannak bizto­sítva vagy azt terhelik, az ingatlan va­gyonnal azonos elbírálás alá esnek. Az a kérdés, hogy melyik tárgy te­kintendő ingatlannak, azon Állam tör-

Next

/
Thumbnails
Contents