Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.
Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
144 460. szám. fegyelmi szempontok figyelembevételét már kielégítően biztosítja annak kimondásával, hogy a szabályszerű elbánás alá vonás iránt előterjesztett kérelmet csak a fegyelmi ügy döntésére hivatott hatóságnak meghallgatása után lehet elfogadni. A fegyelmi szempontok érvényesítése céljából tehát nincs szükség arra, hogy a szabályszerű elbánás alá vonás kérdésében a határozathozatalt az ügyre illetékes hatóságtól elvonjuk. Ezért a szakasz a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselőnél is, a szabályszerű elbánás alá vonás iránti kérelem elbírálását az erre illetékes hatósághoz utalja. A 38. §-hoz. A szakasz (i) bekezdése a törvényhatósági és községi tisztviselők felfüggesztése kérdésében dönteni jogosult másodfokú hatóságokat szabályozza és pedig olyképpen, hogy ezekben az ügyekben is alkalmazni kell a másodfokú hatóságokról szóló 23. §. (i) bekezdésének rendelkezéseit. A jelenlegi — az 1929 : XXX. t.-c. 80. §-ának (s) bekezdésében szabályozott —• állapottól eltérést ez a rendelkezés annyiban mutat, hogy a felfüggesztést kimondó határozatot felsőfokon nem a fegyelmi bíróság, hanem a belügyminiszter bírálja felül. Indokolja pedig ezt az, hogy a felfüggesztés kérdésében való határozathozatal még nem fegyelmi bíráskodás ; a felfüggesztés a közszolgálat zavartalan ellátását kívánja mindig biztosítani, amire pedig elsősorban a miniszter hivatott. A szakasz (2) bekezdése a felfüggesztés megszüntetésére jogosított hatóságokat sorolja fel.. E hatóságok újabb megállapítását főkép az a körülmény tette szükségessé, hogy ennek a kérdésnek az 1929 : XXX. t.-c. 80. §. (e) bekezdésében foglalt rendezése sok vitára adott alkalmat. Több eestben \itássá vált az is, hegy vájjon a felfüggesztett tisztviselő meddig marad meg fizetésének teljes élvezetében, vagyis, hogy a tisztviselőt már a felfüggesztés elrendelésével, vagy csak a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedése után kell az 1929 : XXX. t.-c. 80. §. (7) bekezdésében megállapított élelmezési illetményben részesíteni. Ezt a vitát küszöböli ki a szakasz (3) bekezdése. A 37. §-hoz. Módosításra szorul az 1929 : XXX. t.-c. 66. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a gyakorlati közigazgatási vizsga a közigazgatás valamennyi ágára egységes. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883 : I. t.-c. 23—32. §-aiban foglalt rendelkezéseknek, amelyek első ízben rendelik el azt, hogy a közigazgatási szolgálatban alkalmazottaknak gyakorlati vizsgát kell tenniök, az volt a céljuk, hogy a gyakorlati vizsga rendszeresítése a közigazgatási alkalmazottaknak tennivalóik helyes elvégzését biztosító képességeit fokozza. Ugyanez a célja az 1929 : XXX. törvénycikk ama rendelkezéseinek is, amelyek a gyakorlati közigazgatási vizsgáról rendelkeznek. A közigazgatás egész területére, annak minden ágazatára kiterjedő egységes gyakorlati vizsga azonban ennek a célnak a szolgálatára nem alkalmas és nem is szükséges. Az alsóbbfokú közigazgatásban, amelynek körében valóban a legkülönbözőbb élet viszony lat ok megítélése és ennek folytán különböző kérdések intézése kerül a közigazgatási tisztviselő elé, kétségkívül nagy jelentősége van a sokoldalú tájékozottságnak. A közigazgatási feladatok helyes elvégzésére irányuló közszükség^et azonban már az alsóbbfokú közigazgatás terén is mindinkább a szakok szerint történő elkülönülés irányában foglalkoztatja a közigazgatási tisztviselőket, a szűkebb körben alaposabban kiművelt tudás tehát az alsóbbfokú közigazgatásban is egyre fokozottabb mértékben érezteti irányító hatását a közigazgatási feladatok ellátásának személyi szervezésénél. A felsőbbfokú közigazgatásban azon: an, ahol a különböző kérdések végső fokon, nagyobb kihatással, gyakran ez egész országra kiterjedő hatállyal kerülnek elintézésre, az általánosabb és ennélfogva rendszerint felületesebb tájékozottság természetszerűen nem lehet elégséges. A felsőbbfokú államigazgatásban az állami feladatok
