Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.
Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
* 460. szám. 145 éppen a kiemelt közszükséglet helyes kielégítésének érdekében kormányzati és igazgatási ügyágak szerint tagozódnak s az államügyek célszerű intézése nem csak általános tudást kíván a tisztviselőtől, hanem szakok szerint elkülönülő elmélyült szakismereteket. Ezt pedig egységes, a közigazgatás minden ágára egyformán kiterjedő gyakorlati vizsgán való képesítéssel nem lehet elérni már csupán azért sem, mert a kitűzött cél kielégítő szolgálatára törekvő egységes vizsgának a kormányzat és közigazgatás egész területét felölelő anyaga szükségszerűen olyan nagyméretű lenne, hogy annak minden részletében alapos és mélyreható elsajátítására legfeljebb egynéhány egészen kivételes képességű egyén lenne képes. Ezeknek a nyomatékos szempontoknak megfontolása alapján a javaslat a közigazgatás egyes ágaira akként szervezi az egyébként egységes vizsgát, hogy annak anyaga felöleli a közigazgatási tennivalók helyes ellátásának biztosítása végett a közigazgatás bármely ágában működő tisztviselőtől megkívánt általános tájékozottság tanúsítására alkalmas általános közigazgatási ismereteket, ezenfelül a közigazgatás illető ágában szükséges szakismereteteket; ehhezképest a javaslat négyféle szakvizsgát szervez. Természetszerűen következik a javaslat alapgondolatából, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsga a közigazgatásnak abban az ágában való alkalmazásra képesít, amely közigazgatási ág körébe tartoznak azok a szakismeretek, amelyekről a jelölt számot adott. A közigazgatás egyik ágából a másikba átlépés esetében tehát a közigazgatás illető ágában szükséges szakismeretek köréből újabb vizsgát kell tenni. Tekintve azt, hogy az igazságszolgáltatás körében szükséges legmagasabbfokú gyakorlati ismeretek tanúsítására az 1913 : LIII. törvénycikk rendelkezéseivel szervezett egységes bírói és ügyvédi vizsga anyaga felöleli mindazokat az ismereteket, amelyeket a gyakorlati közigazgatási vizsgának a közigazgatásra vonatkozó általános ismeretekre kiterjedő része magában foglal, a javaslat kifejezetten rendelkezik arról, hogy annak, aki az egységes bírói és ügyvédi vizsgát letette, a gyakorlati közigazgatási vizsgának általános részéből nem kell vizsgát tennie. A vizsgára vonatkozó részletes szabályoknak a kifejezett alapelvek értelmében rendelettel történő megalkotására a javaslat a minisztériumot hatalmazza fel. A javaslat az 1929 : XXX. t.-c. 66. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezések szellemében szabályozza a vizsgárabocsátáshoz szükséges gyakorlat kérdését, biztosítja azonban azt is, hogy a közszolgálat körén kívül, más hivatáskörben szerzett értékes gyakorlati ismeretek alapján is helye lehet a gyakorlati közigazgatási vizsgárabocsátásnak. Ugyanennek az alapgondolatnak a szolgálatában áll az a rendelkezés is, amely a közigazgatási gyakorlatnak és a gyakorlati közigazgatási vizsgának kegyelmi úton való elengedésével is biztosítani kívánja egészen kivételes esetekben, a közszolgálat érdekében egészen kivételes képességű egyéneknek a közszolgálatban való alkalmazását. Uj rendelkezés, amely azonban voltaképpen továbbfejlesztése a közigazgatási tisztviselők képességeinek fokozása irányában már az 1929 : XXX. törvénycikkben is kifejezésre jutott alapgondolatnak, az, amely elrendeli, hogy azt, aki a gyakorlati közigazgatási vizsgát hat év alatt nem teszi le, amennyiben más állásra nem alkalmazták, a hat év elteltét követő harmadik hó végével a szolgálatból el kell bocsátani. Ez a rendelkezés nem tekinthető méltánytalannak, mert az, aki ezalatt a hosszú idő alatt nem tesz eleget a gyakorlati vizsga letételére irányuló kötelességének, vagy olyan nagyfokú hanyagságról vagy feladatainak helyes elvégzéséhez szükséges legkisebbfokú képességek hiányáról tesz tanúbizonyságot, hogy alkalmazásában megtartása a közszolgálat nyilvánvaló kára volna. A javaslat gondoskodik arról, hogy az eképpen szolgálatképtelenség címén elbocsátott egyén az ellátásra vonatkozó jogszabályok értelmében őt megillető ellátásban részesüljön, Képv. iromány. 1931—1936. VI. kötet. 19
