Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

142 460. szám. illető törvényhatóság közigazgatási bizottságában létesített építésügyi albizottság fogja másodfokon végérvényesen elintézni. Az építésügyi albizottság munkájában a tiszti főügyész és az államépítészeti hivatal főnökének részvétele fogja biztosítani az ügyintézés jogszerűségét és szakszerűségét. A 31. §-hoz. A szakasz első bekezdése megállapítja azokat az adókat, amelyek a törvényhatósági legtöbbadófizetők névjegyzékébe való felvételre alapul szolgálnak. E rendelkezés és az 1929 : XXX. t.-c. idevonatkozó 9, §-ának (*) bekezdése között különbség mindössze annyi, hogy a javaslat felveszi a törvényhatósági legtöbbadófizetők névjegyzékének összeállításánál figyelembe veendő adók közé a vármegyei pót adót is. Az 1929 : XXX. t.-c. megalkotása során ugyanis még nem volt vármegyei pótadó, azt az 1931 : XXVI. t.-cikkben kapott felhatalmazás alapján kiadott 1.710/1932. M. E. számú rendelet vezette be újból. Ezt megelőzően a vármegyei pótadó a községi pótadóban foglaltatott benn, mint vármegyei hozzájárulás, vagyis a vármegyei pótadó életbelépésével a községi pótadó megfelelően csökkent. Minthogy pedig az 1929 : XXX. t.-c. 9. §-ának {*) bekezdése szerint a községi pótadót is figyelembe kell venni a törvényhatósági legtöbbadófizetők névjegyzékének összeállításánál: indokolt, hogy a községi pótadónál beállott csökkenés pótlására a vármegyei pótadót állítsuk be. Az 1929 : XXX. t.-c. 21. §-ának (3) bekezdése szerint a törvényhatósági igazoló választmány minden év végével megvizsgálni köteles azt, hogy a legtöbbadófizetők közül választott törvényhatósági bizottsági tagok valamelyikére nézve nem állott-e be a vagyoni képesítés elvesztése. Akire nézve ennek bekövetkezését megállapítja, tagságának megszűnése kérdésében haladéktalanul határoz. Ennek a rendelkezésnek a következménye igen gyakran az volt, hogy a huzamos gazdasági válság folytán évenként több és több törvényhatósági bizottsági tag vesztette el a tagsághoz megkövetelt vagyoni képességét és ezzel kapcsolatban törvényhatósági bizottsági tagságát, végül is már a póttagok is kifogytak. Visszás a helyzet azért is, mert ez a rendelkezés a póttagokra nem vonatkozik ; megtörténik tehát, hogy a behívott póttag már régen elvesztette vagyoni képesítését, amit azonban a törvény értelmében csak a következő év végével állapítanak meg. Mindezeket egybevetve leghelyesebbnek tartom, hogyha ezt a szóbanlévő rendelkezést hatályon kívül helyezzük. Ezt rendeli el a szakasz második bekezdése. A 32. §-hoz. Az előző szakasz kapcsán részletesen kifejtettem azokat az okokat, amelyek a törvényhatósági legtöbbadófizetők névjegyzékének összeállításánál a vármegyei pótadó figyelembe vételét indokolják. Ugyanezek az indokok szólnak amellett is, hogy a községi legtöbbadófizetők névjegyzékének összeállításánál is figyelembe vegyük a vármegyei pótadót. Az errevonatkozó rendelkezést foglalja magában a szakasz első bekezdése. Az 1929 : XXX. t.-c. 40. §-a szerint a községekben a képviselőtestület tagja legtöbbadófizetés címén csak az lehet, akinek a törvényhatóság területén községi választójoga van. Ez a rendelkezés igen sokszor méltánytalan elbánásra vezet. Ezt a rendelkezést változtatja meg a szakasz második bekezdése olyan értelemben, hogy a községi legtöbbadófizetők névjegyzékébe csak azt lehet felvenni, akiknek az ország bármely községében községi, vagy valamely törvényhatósági jogú városban törvényhatósági választójoga van. A bekezdésnek egyéb rendelkezései megegyeznek az 1886 : XXII. t.-c. 32. §-ában foglaltakkal. Alig van érdemi különbség a (3)—(5) bekezdés rendelkezései és a jelenleg hatályos 1886 : XXII. t.-c. 32. és 33. §-ában, illetőleg az 1929 : XXX. t.-c. 40,