Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

460. zsám. 141 A 26. és 27. §-okhoz. Altalánosságban már szólottam arról, hogy a törvényhatósági bizottság és a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörét miért kívántam újból szabályozni. A szabályozásnak azonban inkább csak az alakja új ; tartalmilag mind a két testület hatásköre jórészben megmaradt. A törvényhatósági bizottság hatásköre alig változott. Legjobban érinti a javaslat a vármegyei kisgyűlés hatáskörét. A leglényegesebb újítás a 27. §-ban az, hogy a községháztartási ügyek másodfokú elbírálását a törvényjavaslat a kisgyűlés hatásköréből az alispán hatáskörébe utalja (lásd 23. §. (i) bek. 1. pontját és 27. §. (i) bek. b) alattiakat).. Ennek az oka az, hogy a községek nehéz háztartási helyzete megköveteli, hogy az egyéni felelősségben rejlő nagy előnyöket a községháztartási ügyek másodfokú elintézésében is biztosítsuk. Ezeknek az ügyeknek az alispán hatáskörébe való utalása különösen indokolt azért is, mert a községi költségvetések és zárszámadások jóváhagyása ezidőszerint szintén az alispán hatáskörében van. Viszont több olyan ügyet utal a szakasz a kisgyűlés hatáskörébe, ami eddig nem oda tartozott. A törvényhatósági jogú városokban a kisgyűlés hatásköre lényegében változatlanul maradt. A 28. §-hoz. Az 1929 : XXX. t.-cikk nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra vonatkozólag, hogy a törvényhatósági bizottság jóváhagyási jogkörét ezentúl a kisgyűlés gyakorolhatja-e. E kérdés rendezésével kapcsolatban szükségét láttam annak is, hogy a különböző jogszabályokban elbujtatott olyan rendelkezések helyébe, amelyek felsőbb jóváhagyásra hivatott hatóságokról szólnak, egységes, minden félreértést kizáró szabályt állítsunk fel. Legjobb megoldásnak azt találom, hogy mindig ugyanaz a ható°ág legyen hivatott a felsőbbhatósági jóváhagyás kérdésében határozni, amely fellebbvitel esetén az ügy érdemében dönteni jogosult. Ebben a szakaszban nyer szabályozást az ú. n. kettős jóváhagyás és a kihágást megállapító szabályrendeletek megerősítésének kérdése is. A 29. §-Tioz. A kerületi m. kir. rendőrfőkapitányságok megszüntetésével természetesen megszűnt a kerületi főkapitányok törvényhatósági bizottsági tagsága is, amelyet az 1929 : XXX. t.-c. 4. §-a (i) bek. a) 1. és b) 1. pontja szakszerűség képviselete címén biztosított részükre. Ezt a hiányt pótolja a szakasz első bekezdése, amely a törvényhatóság székhelyén működő m. kir. rendőrkapitányság vezetőjét teszi szakszerűség címén a törvényhatósági bizottság tagjává. PestPilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságában ez a tagsági hely a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányát illeti. A megoldásban a teljes költségmentes séget a szakszerűség helyi képviseletével igyekeztem Összeegyeztetni. Szükségét láttam annak is, hogy a m. kir. erdőigazgató törvényhatósági bizottsági tagságát is újból szabályozzuk. A törvényhatóság területén felmerülő, tehát helyi jelentőségű szakkérdésekben ugyanis — ha a m. kir. erdőigazgató székhelye nincs a törvényhatóság székhelyén, vagy területén -— az illető törvényhatóság m. kir. erdőfelügyelője tud elsősorban felvüágosítással szolgálni, aki az állami erdőfelügyeletet különben is ellátja. A m. kir. erdőigazgatóság vezetőjének a kerülete alá tartozó összes törvényhatósági bizottságokban való részvétele nem is célszerű, mert az államot nagyobb kiadással, kiküldetési költségekkel terheli. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölését célozza a szakasz második bekezdése. A 30. §-hoz. E szakasz a belügyminisztérium és közvetve a kereskedelemügyi minisztérium munkakörének tehermentesítését is szolgálja abban a vonatkozásban, hogy az építési ügyeket a törvényhatósági jogú városokban ezentúl az