Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

460. szám. 137 érvényűmegállapítással, másrészt az alább következő szakaszokban foglalt szabályozással. E szakasz ama rendelkezésével kapcsolatban, amely abban az esetben, ha más jogszabály alapján az első fokon eljárni hivatott hatóságot megállapítani nem lehet, elsőfokú, hatóságként a 'főszolgabírót, illetőleg a polgármestert jelöli meg, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy kis- és nagyközségekkel kapcsolatban a legtermészetesebb megoldás, ha vitás esetekre a főszolgabírót jelöljük meg elsőfokú hatóság gyanánt, megyei és törvényhatósági jogú városokban pedig a polgármestert. Vármegyei vonatkozásban ennek a kérdésnek nincs jelentősége, mert a vármegye központi szervei túlnyomórészben mint másodfokú hatóságok jelentkeznek ; elsőfokú hatáskörben ezek a hatóságok főként a vármegyei háztartási ügyek intézőszerveiként működnek, e részben pedig a fórumkérdés tiszta. A 15. §-Jioz. Az 1929 : XXX. t.-c. 58. §-a a közigazgatási bizottság első fokú ügyintéző hatáskörét megszüntette és azt a törvényhatóság első tisztviselőjére ruházta. Ezt az állapotot tartja fenn a javaslat 18. §-a azzal az eltéréssel, hogy a) az 1894 : XII. t.-c. 13. §-ában említett legeltetési és fásítási ügyekben, az 1898 : XIX. t.-c. 54. §-ának első, harmadik és negyedik bekezdéseiben felsorolt közös erdőbirtokossági ügyekben, valamint az 1929 : XVIII. t.-c. 30. §-ában és 33. §-ának negyedik bekezdésében említett hegyközségi ügyekben elsőfokon a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, b) az orvosi körök székhelyének megállapítása kérdésében elsőfokon a törvényhatósági kisgyűlés határoz. Az a) pont alatt említett ügyeknek a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához való utalásáról szóló rendelkezést a földmívelésügyi miniszter úr kívánságára vettem fel a javaslatba. Oka ennek az, hogy a felsorolt ügyek a gazdasági szakigazgatással állanak szoros összefüggésben, célszerűnek latszik tehát, hogy ezeket az ügyeket ahhoz a hatósághoz : a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához utaljuk, amely az említett szakigazgatást a törvényhatóságokban általában ellátja. A (2) bekezdés b) pontjában említett kivételre tájékoztatásul a következőket van szerencsém megjegyezni. Az 1929 : XXX. t.-c. II. Részének életbelépése előtt az orvosi körök székhelyének megállapítása az 1908 : XXXVIII. t.-c. 8. §-a szerint a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozott. Az 1929 : XXX. t.-c. 58. §-a értelmében ez a hatáskör az alispánra szállott át. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényjavaslat 27. §-a (1) bekezdés b) 5. pontja az orvosi körök alakítását, megszüntetését, beosztásának a megváltoztatását a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe utalja, helyesnek tartottam, hogy az orvosi körök székhelye megállapításának a jogát is adjuk át a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe, hogy ilyen módon az egész kérdéskomplexum egy hatóság kezében legyen. Az 1929 : XXX. t.-c. 58. §-a továbbra is fenntartotta a közigazgatási bizottságfegyelmijogkörét, valamint a közigazgatási bizottság egyes különleges alakulatainak hatósági jogkörét és felhatalmazta a minisztériumot, hogy az alakulatok hatáskörét rendeletileg megállapíthassa, sőt szükség esetén új különleges alakulatokat is létesíthessen. E felhatalmazás alapján ezt a kérdést a m. kir. minisztérium a 7.890/1930. M. E. számú rendelettel akként szabályozta, hogy a fegyelmi választmányon, a gyámügyi fellebbviteli küldöttségen és az adóügyi bizottságon felül a közigazgatási bizottság különleges alakulatait a gazdasági, népoktatásügyi, útügyi, kisajátítási, telepítési és közegészségügyi albizottságban állapította meg, pontosan meghatározva ezeknek hatáskörét. A javaslat 15. §-ának (3) bekezdése ezt a szabályozást — mint a célszerűségnek megfelelőt — változatlanul érvényben tartja. Képv. iromány. 1931—1995. VI. kötet. 18