Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.
Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
138 460. szám. A 16. §-hoz. E szakasz rendelkezése kizárólag célszerűségi szempontokat szolgál abban a vonatkozásban, hogy a közönség a megyei városokban is helyben találja a legtöbbször sürgős természetű útlevélügy elintézését. A 17. §-hoz. A rendőrség államosításáról szóló 5.047/1919. M. E. számú rendelet 12. §-ában kapott felhatalmazás alapján kibocsátott 90.089/1919. B. M. számú rendelet a m. kir. rendőrség működése területén a cselédügyek intézését a m. kir. rendőrség hatáskörébe utalta, aminek következtében cselédügyekben másodfokon is a m. kir. rendőrség járt el. Bár az 5.047/1919. M. E. számú rendelet — az 1920 : 1. t.-c. rendelkezései értelmében — törvényerejűnek tekinthető : az új rendezésből mégis hatásköri viták támadtak. Egyrészt ezért, másrészt azért is, mert ezek az ügyek lényegükben nem is rendőri természetűek, célszerűnek láttam a hatáskör újból való rendezését olyan módon, hogy az 1876 : XIII. t.-c. alapján a gazda és a házicseléd közötti szolgálati viszonyból támadható vitás ügyekben elsőfokon a) nagy- és kisközségekben a főszolgabíró, b) megyei városban a polgármester, c) thj. városban a polgármester által kijelölt tisztviselő, d) Budapesten a kerületi előljáró járjon el. A második bekezdésnek az a magyarázata, hogy az 1876 : XIII. t.-c. 121. §-a a törvényhatóságokat feljogosítja arra, hogy indokolt esetben a nagyközségek elöljáróságát is felruházhassák a cselédügyi teendőkkel. Ezt a jogot az új szabályzással nem kívántam érinteni. A 18. §-hoz. Ez a szakasz változatlanul átveszi az 1929 : XXX. t.-c. 57. §. 1. pontjában foglalt rendelkezést, amely szakasz a jelen törvényjavaslat 40. §-a értelmében hatályát fogja veszíteni. A19. és 20. §-hoz. E szakaszok olyan ügyekben állapítják meg az elsőfokon eljárni hivatott hatóságot, amely ügyekben az eddig vagy nem volt megállapítva, vagy úgy volt megállapítva, hogy az vitára adott alkalmat. A hatáskör tisztázása itt különösen fontos azért, mert ezekben az ügyekben az 1896 : XXVI. t.-c. alapján közigazgatási bírósági panasznak van helye, illetőleg a törvényhatósági tanács póttagjainak behívása kérdésében ily panaszt kívánok biztosítani a készülő közigazgatási bírósági reformjavaslatban. A községi elöljárók és alkalmazottak, valamint a törvényhatósági tisztviselők összeférhetlensége kérdésében nem vitás a hatáskör abban az esetben, ha az összeférhetlenség eldöntésének szüksége az alkalmazással egyidejűleg merült fel, amikor is az alkalmazó hatóság az összeférhetlenség kérdését eldönti. Nincs ilyen tisztán rendezve a kérdés azonban akkor, ha az összeférhetlenség az alkalmazás után vár eldöntésre. Erre vonatkozólag csak az 1896 : XXVI. t.-c. 29. és 44. §-ai nyújtottak némi támpontot, e szakaszok sem tettek azonban különbséget abban, hogy az összeférhetlenség eldöntése az alkalmazással egyidőben vagy utána vált szükségessé. A javaslat a kérdést úgy oldja meg, hogy olyan esetekben, amikor az összeférhetlenségi ügyekben a döntés az alkalmazás után válik szükségessé, elsőfokú hatósággá a községi elöljárókra és alkalmazottakra nézve az alispánt, a törvényhatóság tisztviselőire nézve pedig a belügyminisztert teszi meg. E hatóságok megválasztásánál a tárgyilagosság biztosítása érdekében irányadó szempont volt az, hogy a döntésre hivatott hatóság az alkalmazó közületen kívül álljon. A 21. §-hoz. Az 1886 : XXII. t.-c. 39. §-a szerint a községekben a választók névjegyzékét a képviselőtestület által erre a célra kiküldött választmány állítja össze. A névjegyzék ellen benyújtott észrevételek alapján ugyanaz a választmány a névjegyzéket kiigazítja. Azok, akik a névjegyzék ellen észrevételt emeltek, ha a választmány észrevételeiket figyelembe nem vette, sérelmeik orvoslásáért az igazolóválasztmányhoz folyamodhatnak.
