Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

130 460. szám kulatnak — a kisgyűlésnek — a hatáskörét állapítja meg részletes felsorolással és így minden vita kizárásával határozottan kihasítja a kisgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeket a törvényhatósági bizottság egyébként érintetlenül hagyott hatásköréből. A gyakorlati közigazgatási vizsga kérdését azért kívánom újból szabályozni, mert az 1929 : XXX. törvénycikkben lefektetett rendezés az egységesség szempontjának túlzott előtérbe helyezésével nézetem szerint a gyakorlatias megoldást csaknem lehetetlenné tenné és arra vezetne, hogy a vizsga követelményeinek senki sem tudna megfelelni, vagy pedig a követelményeket kellene a szükségesnél jóval alacsonyabb mértékre leszállítani. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni. Az 1. §-hoz. Az 1. §. azt a vezérgondolatot juttatja kifejezésre, amely szerint közigazgatási ügyekben csak egyfokú fellebbvitelnek van helye. Ennek az alapgondolatnak indokait föntebb már kifejtettem és ezért ezúttal csak a szakaszban általánosságban említett kivételekre kívánok néhány szóval reámutatni. A javaslat az alapelvtől eltérően két irányban tesz kivételt : egyes esetekben még az egyfokú fellebb vitelt is kizárja, más esetekben pedig kétfokú felleb vitelt enged. Az erre vonatkozó rendelkezések a 2. és 3. §-ban vannak. A kivételeket a javaslat mindkét irányban a legszűkebb körre korlátozza, úgy hogy ezek a kivételek az egyfokú fellebbvitel egységességén mitsem változtatnak. A 2. §-Jioz. A javaslat 2. §-a általános szabályként azt mondja ki, hogy az elsőfokú határozat ellen fellebbezésnek van helye, kivéve, ha a fellebbezést törvény vagy az ügy természete kizárja. Ezek a kizáró okok lényegükben megegyeznek az 1929 : XXX. t.-c. 48. §-ában foglalt rendelkezésekkel s így ezeket itt bővebben indokolni nem kell. A szakasz második mondatának a felvételét a felülvizsgálati kérelem megszüntetése tette indokolttá. Az 1929 : XXX. t.-c. 50. §-a ugyanis mindazokban az esetekben, amikor a törvény a fellebbezést kizárja, felülvizsgálati kérelmet enged meg. A felülvizsgálati kérelem tehát módot nyújt minden olyan jogsértés orvoslására, amelyet a törvény erejénél fogva fellebbezéssel meg nem támadható elsőfokú határozat meghozatalánál követtek el. Különös jelentősége van ennek az elsőfokú véghatározatokkal vonatkozásban azokban az ügyekben, amelyekben valamely társashatóság döntött, amikor is a társashatóság eljárásában — pl. összehívásnál, szavazásnál jogszabálysértés könnyen lehetséges. A szakasz első és második mondatát összevetve önként értődik, hogy a második mondatban biztosított fellebbezési jog csak a jogszabálysértés orvoslására nyújt lehetőséget, de nem n^ ujt jogalapot arra, hogy a fellebbezést elbíráló másodfokú hatóság az ügyet ér Jcmben elbírálhat sa. Ha jéldául a-megyei város képviselőtestülete olyan közgyűlésben rendeli el a fegyelmi eljárást, amelyet nem a megkívánt alakiságok betart sa mellett hívtak e-ybe: a j vaslat 2. § a • érint — az 1929 : XXX. t.-c. 78. §-a (2) bekezdésének a fegyelmi eljárást elrendelő határozat ellen jogorvoslatot kizáró rendelkezése ellenére — helye van ugyan fellebbezésnek, a másodfokú hatóság azonban ebben az esetben csak a jogszabálysértés megállapítására szorítkozhátik, de nem dönthet abban a kérdésben, hogy a fegyelmi eljárás elrendelésére volt-e elegendő ok vagy sem. A 3. §-Jioz. Az egyfokú fellebbvitel következetes keresztülvitelével járó egységesség és a biztos eligazodás érdekében talán kívánatos volna, hogy a fellebbezés kivétel nélkül minden ügyben egyfokú legyen, mégis egyes ügyek alkotmányjogi vonatkozásánál, vagy kivételes fontosságánál fogva nem zárkórhatunk el az elől, hogy ezekben az ügyekben megengedjük a kétfokú fellebbezést. Ezek az ügyek