Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

123 46Ő. szám szintén a túlzott eentralisztikus rendszer következménye. Ennek a rendszernek a következménye az, hogy a minisztériumok nagy létszámú tisztviselői kart kénytelenek alkalmazni és hogy a minisztériumok — miután túlnyomó részben konkrét ügyek intézésével foglalkoznak — nem tudják kellően érvényesíteni azokat a nagy átfogó szempontokat, amelyeknek a közigazgatásban mindenekelőtt érvény esülniök kell. Ezeket a bajokat az 1929 : XXX. törvénycikk kisérlete az egyfokú fellebbezés rendszerének bevezetésével nem tudta kiküszöbölni; mert megszűkítette ugyan a fellebbvitel körét a másodfokú határozat ellen használható fellebbezés leszorításával, de meghagyta a felülvizsgálati kérelem rendszerét, amely jogorvoslati faj — nézetem szerint —• nem is nagyon felel meg a közigazgatási ügyek természetének. Igaz, hogy a törvény gyakorlatiasabb irányban módosította ezt a rendszert, ez azonban nem idézett elő javulást. Mert bár a törvény szerint a felek a felülvizsgálati kérelem jogát csak jogszabálysértés esetében vehetik igénybe, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezzel a joggal a felek mégis mindig élnek, akár van jogszabálysértés, akár nincs és ilyen módon az ügyek mégis csak felkerülnek a minisztériumokba. Nyilvánvaló tehát, hogy a közigazgatási fellebbvitel terén gyökeres korlátozást csakis úgy tudunk elérni, ha a felülvizsgálati kérelmet egészen eltöröljük és a másodfokú határozat ellen mindennemű fellebbviteli módot kizárunk. Ilyen módon el tudjuk érni azt, hogy a minisztériumokból leszorítjuk a közigazgatási ügyintézést és ezzel visszaadjuk a minisztériumokat valódi hivatásuknak : hogy irányítási, kormányzati tevékenységgel foglalkozhassanak és hogy az ország közigazgatását hatékonyabban ellenőrizhessék. Elérjük azt — ami a törvényjavaslatnak főcélja — hogy az adott viszonyok között túldrága és nagyraméretezett közigazgatási berendezkedésünk a pénzügyi lehetőségekkel arányba hozassék, vagyis olcsóbbá váljék. El tudjuk érni azt is, hogy a közigazgatás ilyen módon egyúttal gyorsabbá és — racionalizálási szervezés mellett •— modernebbé, jobbá is váljék. Tudom, hogy a javaslattal szemben fel fogják hozni azt, hogy az alsóbb fokra sz orított közigazgatás nem fog közmegnyugvásra működni ; hiányozni fog belőle . az egységesség, sokszor a kellő szakszerűség ; túlságosan tért fog adni helyi, kicsinyes szempontoknak, esetleg egyes helyi hatóságok hatalmi szempontja érvényesülésének. Erre az a válaszom, hogy ezeket a kifogásokat talán helytállóknak lehetne elfogadni akkor, ha a jelen törvényjavaslatot semmi más reformintézkedés nem követné és ha elszigetelten csak a jogorvoslatok leszorításának a tenyéré tekintünk. Figyelembe kell venni azonban a következőket. Amint fentebb már jeleztem, rövidesen törvényjavaslatot fogok benyújtani a közigazgatási bíráskodás reformjáról is, amely a jogvitás ügyek nagy részét végső fokon az élethez közelebb álló alsó bíróságokhoz utalja. Törvényjavaslatot készítek elő a közigazgatás szervezetének átépítése, az egyes ágazatok tökéletesebb összeműködése és a közigazgatási ügyintézés jogszerűségének fokozottabb biztosítása céljából.. Gondoskodni kívánok a miniszteri ellenőrzés hatékonyabb és rendszeresebb gyakorlásáról ; az ügyintéző hatóságok vagyoni és fegyelmi felelősségének nagyobbmérvű érvényesítéséről és felelősségtudatuk fokozásáról. Végül figyelembe kell venni azt is, hogy a közigazgatási tisztviselők szakképzettsége a gyakorlati közigazgatási vizsga bevezetésével a jövőben csak emelkedni fog, ami természetesen elsősorban a helyes jogalkalmazásban fogja éreztetni kedvező hatását. Azt hiszem, hogy mindezek a körülmények éppen eléggé ellensúlyozni fogják azt a veszélyt, amely a jogorvoslatok leszorításával járhat. A támasztható aggodalmakkal szemben ismét hangsúlyozom, hogy ez a törvényjavaslat csak az első