Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

460. szám. 127 ség, amit még fokoz az ezeréves határok széttörésével a nemzetre mért csapások nyomán fakadó lelki válság. Ezekben az időkben a közigazgatás tevékenységében már egyre több és több helyet kap az egyén életviszonyaival való törődés, a segítőtársadalom megszervezése, a legkülönbözőbb szociális feladatok elvégzése. A lázas állapotot leginkább mutatja a jogszabályoknak napról-napra növekedő hatalmas tömege. Ez a helyzet elemi erővel tolja újból előtérbe a közigazgatás reformjának a szükségszerűségét. Mindenki érzi, hogy közigazgatásunk úgy szervezeti, mint eljárási rendszerét meg kell változtatni, ha azt akarjuk, hogy a szerteágazó, nagyon sokféle tennivalót, különösen a gyors intézkedést kívánó gazdasági és szociális feladatokat a nehéz viszonyoknak megfelelően elláthassa. Ezeket a legszükségesebb, immár égetően sürgőssé lett változtatásokat vitte keresztül az 1929 : XXX. törvénycikk. Ezek a reformok egyelőre elegendők is lettek volna addig, amíg nyugodtan elő lehet készíteni az egész nagy szerves reformot. Tudvalévő azonban, hogy az 1929 : XXX. törvénycikk meghozatala óta a gazdasági viszonyok folytonos további romlásával, végül pedig a soha nem képzelt méretű gazdasági világkrízis elhatalmasodásával országunk helyzete milyen szerencsétlen mértékben súlyosbodott. Ebben a helyzetben parancsoló szükségességgé vált a takarékosságnak addig a mértékig való fokozása, ameddig az állami lét veszélyeztetése nélkül elmenni lehet. Az ország helyzete nem bírja el a mai szervezet költségeit, egyszerűsíteni és a legmesszebbmenő lehetőség szerint olcsóbbá kell tenni minden berendezkedésünket és minden eljárási rendszerünket. Ez az oka annak, hogy az 1929 : XXX. törvénycikkben megvalósított reformoknál nem állhatunk meg, gyors lépésben tovább kell mennünk a közigazgatási szervezeti és eljárási reformok terén. Megítélésem szerint a sorrendet helyesen választottam meg azzal a célkitűzéssel, hogy mindenekelőtt tovább kell egyszerűsíteni a közigazgatási fellebbviteli rendszert. A minisztériumokat, a fellebbviteli fórumok közül a lehetőség szerint ki kell kapcsolni és az ügyek végső intézését — amennyire csak lehetséges — középfokú hatóságoknál kell meghagyni. Ezzel a lépéssel párhuzamosan szükség van a közigazgatási bíróság elé vihető ügyekben is az eljárás egyszerűsítésére, sőt a bírói szervezet módosítására is. Ezért legközelebb törvényjavaslatot fogok benyújtani, amely a közigazgatási bíróságról szóló 1896 : XXVI. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről fog rendelkezni. Bizonyos mértékig azonban a közigazgatási bírósági reformot már a jelen törvényjavaslatban foglalt egyes intézkedésekkel is elő kell készíteni. A közigazgatási jogorvoslati rendszernek a lehető legegyszerűbbé tétele tehát az a vezérgondolat, amelynek megvalósítása céljából ezt a törvényjavaslatot a t. Képviselőház elé van szerencsém terjeszteni. A törvényjavaslatnak három fejezete van. Az első fejezet a jogorvoslatokról, a második a hatósági fokozatokról szól, a harmadik fejezet pedig vegyes rendelkezéseket foglal magában. I. A közigazgatási fellebbvitel terén a helyzet ma tudvalevően az, hogy a legcsekélyebb jelentőségű ügyek nagy tömegét is végső fokon a minisztériumok intézik el. Ez az igazgatás rendkívüli centralizálására vezetett, amit a háború utáni időkben az autonómiák háztartási működésének hatékonyabb ellenőrzése érdekében tett intézkedések is nagy mértékben fokoztak. Ennek a helyzetnek természetes következménye : az igazgatás lassúsága, . drágasága és az, hogy a közigazgatás nem alkalmazkodhatik eléggé az élet követelményeihez. Az alsófokú intézkedő hatóságokból a felelősségérzet kipusztulása