Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-326. Törvényjavaslat a pénzhamisítás elnyomásáról szóló nemzetközi egyezmény becikkelyezése tárgyában

34 326. szám.' II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az egyezmény 1. cikkének bevezető rendelkezései után a 2. cikk az egyezmény szempontjából a pénz fogalmát határozza meg ; e szerint pénz alatt jogszabály alapján forgalomban levő papírpénzt'— beleértve a bankjegyet is, — valamint a fémpénzt kell érteni, tehát fogalom meghatározása teljesen megfelel a Btk. (1878 : V. t.-c.) II. része XI. fejezetében megállapított elveknek. A 3. cikk azokat a cselekményeket sorolja fel, amelyeket a szerződő államoknak közönséges bűncselekményekként kell büntetni. A Btk. fentebb említett rendelkezései, valamint a Bn. (1908 : XXXVI. t.-c.) általában büntetik az itt felsorolt cselekményeket, csupán az 5. pontban említett cselekmények szempontjából szükséges büntetőtörvényeink megfelelő módosítása, amelyről a törvényjavaslat 3—5. §-ánál lesz szó. A szóbanforgó cikk azáltal, hogy «közönséges bűncselekményekké» nyilvánítja ezeket a cselekményeket, nem zárja ki azt, hogy ha politikai jellegük van, akkor ez a jelleg akár a belföldön folyó bűnvádi eljárás során, akár a kiadatás elbírálásával kapcsolatban a törvény korlátai között figyelembe ne vétessék. Ez következik az egyezmény alább ismertetett 18. cikkéből, valamint a jegyzőkönyv I. részének 2. pontjából is. A 4. cikk rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy amennyiben a pénzhamisításnak^,az egyezmény 3. cikkében felsorolt mozzanatai különböző államok területén valósulnak meg, ne állhasson elő olyan eset, hogy emiatt a hamisító egyik államban se büntettessék. Az 5. cikk a külföldi pénz hamisításának a belföldi pénz hamisításával büntethetőség szempontjából azonos jelentőségét mondja ki, ami megfelel a Btk. 203. §-ának. A 6. cikk a pénzhamisítás tárgyában külföldön hozott ítéleteknek figyelembe vételét szabja meg a visszaesés szempontjából, de csak amaz államokra kötelezően, amelyek a visszaesés elvét nemzetközi viszonylatban elismerik. Bírói gyakorlatunk a külföldi ítélet alapján elszenvedett büntetést a visszaesés szempontjából általában azonosnak tekinti a belföldi büntetéssel, ez a cikk tehát nálunk a már fennálló gyakorlatot tükrözteti vissza. A 7. cikk a külföldi sértett részére azoknak a jogoknak gyakorlását óhajtja biztosítani, amelyek a belföldi sértettet a bűnvádi eljárás során megilletik. Ebben a tekintetben a Bp. (1896 : XXXIII. t.-c.) nem tesz különbséget bel- és külföldiek között. Ki kell emelni, hogy az egyezmény sértettnek kívánja tekinteni azt a szerződő államot is, amelynek pénzét hamisították ; e rendelkezés megvalósításának nálunk szintén nincs törvényes akadálya. A 8. cikk szerint, ha belföldi külföldön követi el a bűncselekményt és kiadatásának — mint nálunk is (Btk. 17. §-a) — helye nincs, belföldre visszatérése után ugyanoly módon kell őt büntetni, mintha a cselekményt belföldön követte volna el, A Btk. 8. §. ós a Bp. 25. §-ának megfelelő ez a rendelkezés azonban nem a büntethetőség feltételeinek, vagy az alkalmazandó büntetésnek azonosságát követeli,, meg, banem csupán annak az elvnek a kinyilvánítása, hogy a külföldön elkövetett bűncselekmény is büntetendő. Ennek folytán az egyezmény e rendelkezése nem zárja ki a külföldön elkövetett bűncselekményekre különleges rendelkezéseket megállapító szabályok (pl. Btk. 12., 13. és 14. §-a) alkalmazását, ami a 18. cikkből is kitűnik. A 9. cikk a külföldi által külföldön elkövetett bűncselekmény üldözésének