Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.
Irományszámok - 1931-326. Törvényjavaslat a pénzhamisítás elnyomásáról szóló nemzetközi egyezmény becikkelyezése tárgyában
326. szám. 35 kötelezettségét mondja ki oly esetben, ha kiadatásnak nincs helye. A Btk. 9. §-a alapján tehát az igaz ságügy miniszternek az egyezmény értelmében üldözendő bűncselekmények miatt a bűnvádi eljárást kiadatás hiányában mindig el kell majd rendelnie. A külföldön elkövetett bűncselekmény büntetésének mértékére és üldözésének előfeltételeire nézve a 8. cikket illetőleg előadottak e cikk tekintetében szintén állanak. A 10. cikk a kiadatás kérdésével foglalkozik és a szerződő felekre nézve kötelező szabályként mondja ki, hogy az egyezményben meghatározott bűncselekményeket feltétlenül kiadatási bűncselekményeknek kell tekinteni akkor is, ha a fennálló vagy kötendő szerződések a kiadatási bűncselekmények között azokat nem sorolják fel, sőt államszerződés vagy viszonosság hiányában is engedélyeznie kell miattuk a kiadatást olyan államnak, amelynek törvényei a kiadatáshoz sem az államszerződést, sem a viszonosságot nem kivánják meg. Ezek a szabályok azonban természetesen nem gátolhatják azt, hogy a kiadatás egyéb előfeltételei tekintetében a bűnvádi perrendtartás vagy a kiadatási szerződések rendelkezései érvényesüljenek. A 11. cikk a hamis pénz és a pénzhamisításra szolgáló eszközök és tárgyak elkobzását és a pénzkibocsátó szervezethez megküldését rendeli el, de megengedi visszatartásukat az eljáró bíróság államának törvényei alapján (pl. bűnügyi múzeumok stb. részére). Ezek a szabályok teljes összhangban vannak a magyar törvényekkel (Btk. 61. §., Bp. 249. §., 1928 : X. t.-c. 50. §. stb.). A 12—14. cikk az indokolás általános részében ismertetett központi hivatalok felállításáról és egymással való érintkezéséről rendelkezik. Az eddigi tervek szerint nálunk a központi hatóság tennivalóit a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitányságának egyik osztálya fogja ellátni. A 15. cikk a központi hivatalok képviselőinek részvételével időnkint 'tartandó értekezletekről intézkedik. A 16. cikk a jogsegélyre irányuló megkeresések továbbításának különböző módjait szabályozza, amelyek közül a szerződő felek szabadon választhatnak. A 17. és 18. cikk a belföldi törvények hatásköri (illetékességi), anyagi és jogi eljárási szabályainak érvényesülését biztosítja az egyezmény rendelkezései mellett. A 19. cikk a szerződő államok között az egyezmény alkalmazása és magyarázata tekintetében felmerült vitás kérdések nemzetközi döntőbírósági elintézését szabályozza. A 20. cikk az egyezmény aláírásáról és megerősítéséről rendelkezik. Az egyezmény oly állam által írható alá és erősíthető meg, amely a Nemzetek Szövetségének tagja, vagy nem tagja ugyan, de rósztvett az egyezményt megelőző értekezleten, vagy végül, amelyet a Nemzetek Szövetsége Tanácsa a részvételre alkalmasnak tart, aminek az egyezmény megküldésével ad kifejezést. A 21. cikk a csatlakozás részleteit tárgyalja. Az egyezményhez oly állam csatlakozhatik, amely azt a kitűzött határidőben nem írta alá, egyébként azonban az előző cikk szerint jogosult a részvételre. A 22. cikk az egyezmény rendelkezéseivel szemben tehető fenntartásokat szabályozza. Fenntartással mindegyik rendelkezéssel szemben lehet élni, ha az ellen a többi szerződő állam nem tesz kifogást. Nem szükséges, hogy a magyar kormány ezt a jogot bármely irányban igénybe vegye. A 23. cikk a belső törvényeknek az egyezmény rendelkezéseivel összhangbahozását teszi kötelezővé. Minthogy az előadottak .szerint az egyezmény rendelkezései túlnyomó részben megfelelnek büntetőtörvényeinknek, a szükséges módosításokat a törvényjavaslat 3—5. §-ába bel§ lehetett foglalni. 5*
