Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.
Irományszámok - 1931-357. A képviselőház társadalompolitikai bizottságának jelentése a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszernek az inségjárulékok szedésének az 1922:I. t.-c. 29. §-a alapján történt elrendeléséről szóló jelentéséről
357. szám. 221 357. szám. A képviselőház társadalompolitikai bizottságának jelentése a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek az inségjárulékok szedésének az 1922:1. t.-c. 29, §-a alapján történt elrendeléséről szóló jelentéséről. Tisztelt Képviselőház ! Az 1922 : 1. t.-c. 29. §-a felhatalmazást adott a népjóléti és munkaügyi miniszternek, hogy a, belügy- és pénzügyminiszterekkel egyetértve egyes törvényhatóságokat és községeket (városokat), a nyomorenyhítésére szolgáló intézkedések megtételére kötelezhesse és e célból ugyancsak az említett miniszterekkel egyetértve, díjaknak és járulékoknak szedését rendelhesse el. Ugyanezen szakasz második bekezdése azt is előírja, hogy az ez alapon tett intézkedést a Háznak be kell jelenteni. Éppen ezért a volt népjóléti és munkaügyi miniszter múlt évi december hó 15-én beterjesztette a Háznak jelentését, amelyben úgy az 1930—31., mint az 1931—32. évben rendszeresített inségenyhítő tevékenységéről beszámol. Mivel a két időszakban kiadott rendeletek egymástól eltérnek, azokat elkülönítve ismertetjük. I. Az 1930/31. évi inségenyhítés céljaira a belügy- és pénzügyminiszterekkel egyetértőleg kibocsátott 5.600/1930. ein. számú rendelet inségjárulék szedését rendelte el, és pedig a most említett rendelet értelmében úgy a jövedelemadó, mint -a társulati adó fizetésére kötelezetteknél a felsorolt adók 8 %-ában határozta meg. Ezekben a felesleges' adminisztratív munka elkerülése végett az inségjárulék szedését a jövedelemadó után csak a törvényhatósági és megyei városokban és azokban a községekben rendelte el a népjóléti és munkaügyi miniszter, amelyeknek a lakossága a legutóbbi népszámlálás adatai szerint az 5.000-et meghaladta. Társulati adó után pedig ott kellett inségjárulékot befizetni, ahol az előírt társulati adó összege az 1.000 P-t elérte, mert ennek 8 %-a 80 pengő és ezzel a kisebb összeg miatt kivetést tartani és könyvelést vezetni nem lett volna érdemes. Ezenfelül egy miniszterelnöki bizottság meghallgatása után egyes községekben, amelynek lélekszáma az 5.000-en alul volt ugyan, de ahol az inség jelentősebb volt, az inségjárulék szedését utóbb elrendelték.
