Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.
Irományszámok - 1931-357. A képviselőház társadalompolitikai bizottságának jelentése a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszernek az inségjárulékok szedésének az 1922:I. t.-c. 29. §-a alapján történt elrendeléséről szóló jelentéséről
222 357. szám. Az inségadó-járulék hozamán kívül, melynek összege 3,917.112 pengőt tett ki, járult még a népjóléti minisztérium 1930/31. évi költségvetésében előirányzott 753.800 pengő rendes hitel és 420.000 pengő póthitel, amelyet az egyes törvényhatóságok útján bocsátottak az arra szorult községek rendelkezésére. Az inségenyhítés céljaira rendelkezésre álló hitel felhasználása és a nyomorgók között való felosztása az egyes inségenyhítő bizottságok véleményével történt. Adományokat nem pénzben, hanem természetben (népkonyha-jegyek, élelmiszer, tüzelőanyag, s'tb.) juttattak el a segélyezésre szorultaknak. II. Az 1930/31. év telén mutatkozó nyomor nemcsak, hogy nem szűnt, hanem 193Í. év őszén rossz termés következtében már a falvakban is felütötte a fejét, ezért, az inség elhárítására közmunka útján iparkodtak segíteni, másrészt azonban a nemzet erőinek fokozott igénybevételét tette^ szükségessé. A jövedelemadó 8 %-os megterhelésétől el kellett tekinteni, mert az állam súlyos pénzügyi helyzete az adóknak felemelését tette szükségessé s nehogy a társulati adót fizetők az inségakció költségeitől szabaduljanak, az egyenlő teherviselés elvének alapján az 1931. év november 4-én kelt 3.900/1931. ein. számú rendelet a társulati adók után 15 % inségj árulék kivetését rendelte el. Ez utóbb említett rendelet több tekintetben eltér az előző évi 5.600/1930. számú rendelettel szemben nemcsak abban, hogy csak a társulati adót terheli meg és azt is 15 %-kal, hanem, hogy a társulati adó után kivetett inségjárulék hozamát a törvényhatóságok rendelkezésére bocsátotta, akik azt a rászorult községek között megfelelő arányban szétosztották. A megnehezült viszonyok következménye volt azután.az, hogy a társulati adó után kivetett 1,860.000 pengőn kívül az állam mintegy 9,000.000 pengő államsegélyt becsátott egyrészt Budapest, másrészt a vidéki törvényhatóságok rendelkezésére. Ezenfelül az Ínséges lakosság ellátására 4.055 vágón búzát a földmívelésügyi miniszter, 200 vágón búzát pedig a népjóléti és munkaügyi miniszter bocsátott rendelkezésre. Az inség terjedelmére vonatkozólag ki kell még emelni azt, hogy 1931—1932-ben a családtagokat is beleszámítva, csaknem 800.000 ember —tehát csonka országunk összlakosságának 10 %-a — részesült különböző támogatásban. Ennek eredménye volt azután, hogy az elmúlt télen a nyomort minden nagyobb rázkódtatás nélkül sikerült levezetni. Amikor a hatósági intézkedésekről beszámoltam, külön ki kell emelnem azt a magasztos társadalmi tevékenységet, melynek élén Horthy Miklósné Ö Főméltósága állott, aki az ő magyar szívével és igazi nagy asszonyi magyar lelkével a nyomorgók ezrein segített olyan esetekben is, amikor a hatósági segítő tevékenység tehetetlen volt és személyéhez fűződő tisztelet és nagyrabecsülés folytán olyan forrásokat is meg tudott nyitni akciója számára, amelyek különben az állami inségenyhítő mozgalom céljaipa nem adakoztak volna. A bizottság a jelentést tudomásul véve kéri a t. Képviselőházat, hogy a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter jelentését tudomásul venni méltóztassék. Kelt Budapesten, a képviselőház társadalompolitikai bizottságának 1932. évi november hó 11. napján tartott ülésében. Biró Pál s. &., Téglássy Béla s. k., a társadalompolitikai bizottság elnöke. a társadalompolitikai bizottság előadója.
