Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.
Irományszámok - 1931-351. Törvényjavaslat a Bukarestben 1932. év szeptember hó 28-án kelt magyar-román vasúti határállomási Egyezmény becikkelyezéséről
212 351. szám. A trianoni békeszerződés által megvont új államhatár a magyar-román viszonylatban tekintetbe jövő vasúti vonalakat mindenütt oly pontokon metszi, amelyeknek közvetlen közelében csak egészen jelentéktelen kis állomások vannak. Ezeknek a kis állomásoknak közös határállomásokul való kiépítése olyan összegű kiadásokat igényelt volna, amelyek sem a tényleges vasúti forgalommal, sem a mindkét államban fennálló gazdasági viszonyokkal nem állottak volna arányban. Lényegesen kevésbbé költséges és gyakorlatilag már teljesen kielégítőnek bizonyult megoldásnak kínálkozott az átmeneti és csatlakozási viszonyoknak oly rendezése, amely szerint minden vonalon mindegyik állam vasútja és hatóságai a határátmeneti szolgálatokat a saját államterületén fekvő legutolsó állomáson végzik el külön-külön. Ez a megoldás felel meg egyébként a magyar-román határnál fennálló különleges viszonyoknak is. A kérdés ilyetén való rendezésénél a költségek kérdésén kívül különösen figyelembe jöttek azok a sok tekintetben kedvezőtlen tapasztalatok, amelyek a magyar-csehszlovák és magyar-osztrák viszonylatokban berendezett közös állomások használatánál mutatkoztak. A közös határállomásokban közvetlenül érintkező különböző hatóságok között ismételten felmerült súrlódások és a szomszédos államterületen elhelyezett idegen hatóságoknak idegen államterületen való működésében mutatkozó nehézségek nyilvánvalóvá tették, hogy a mindkét részről teljesítendő határszolgálatoknak egy közös határállomásban való egyesítése, még ha a költségek szempontjából nem is ütköznék nehézségbe, a nemzetközi forgalom akadálytalan lebonyolításának és a súrlódásoktól mentes kölcsönös érintkezésnek biztosítása szempontjából sok kifogás alá esik. Csupán Kötegyán állomás tekintetében, ahol az államhatárvonal magát az állomás területét szeli át, mutatkozott indokoltnak az, hogy a mindkét részről teljesítendő szolgálatok végzése ebben az állomásban egy esítt essék. Az állomásnak említett földrajzi helyzetén kívül a közös állomásul való kijelölést itt még az is indokolttá tette, hogy az ezen az állomáson át irányuló átmenő forgalom igen kismérvű és ennek a forgalomnak az igényeihez képest az állomás már meglévő berendezései teljesen elegendők, úgyhogy különösebb építkezések és befektetések nélkül is alkalmas Kötegyán állomás arra, hogy közös határállomásként használatba vehető legyenAz Egyezmény egyes rendelkezéseinek részletes ismertetését, valamint a törvényjavaslat közelebbi indokolását az alábbiakban adom : Az Egyezmény 1. cikkében le van fektetve az a megállapodás, hogy a határvonal által átszelt vasúti vonalak közül íxevn mindegyiken vétetik fel a forgalom, hanem csak azokon, amelyeknél a tényleges és várható forgalom mérve ezt indokolttá teszi. Vannak ugyanis vonalak, amelyeknek megnyitása nem hozna új forgalmat a vasutaknak s így az ilyen megnyitással járó igen tetemes személyi és dologi kiadások teljesen gyümölcsözetlenek lennének, mert az új megnyitás csak a már megnyitott vonalakon át lebonyolódó forgalom egy részét vonná el. Az ezidőszérint már megnyitott öt átmeneti vonal egyelőre elegendőnek látszik arra, hogy azokon a Magyarország és Románia között való vasúti forgalom lebonyolíttassék. Mindazonáltal a magyar kormány nem adta fel azt az általános elvi álláspontját, hogy az államhatár által átszelt Összes vasúti vonalaknak alkalmas időben való megnyitását kívánja. Evégből ebbe az 1. cikkbe felvett alkalmas határozmány útján gondoskodás történt az iránt, hogy a még meg nem nyitott vonalak közül bármelyiknek a megnyitását — ha ezt a viszonyok szükségessé teszik — a két kormány közül bármelyik indítványozhassa. Megjegyzendő, hogy a fennálló gazdasági helyzet mellett magyar részről újabb vonalmegnyitás szükségességére belátható időn belül aligha lehet kilátás.