Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-351. Törvényjavaslat a Bukarestben 1932. év szeptember hó 28-án kelt magyar-román vasúti határállomási Egyezmény becikkelyezéséről

351, szám. 213 Esetleges félreértések és viták megelőzése céljából az 1. cikkbe még felvétetett annak világos kimondása, hogy ez az Egyezmény az állategészségügyi szolgálatra semmi tekintetben sem vonatkozik. A 2. cikk az átmeneti forgalomra megnyitott vonalak kellő fenntartásának s ilyképpen a nemzetközi forgalom zavartalanságának biztosítását célozza. A 3. cikk az egyes határpontoknál egymással szemben álló két-két határállomás kijelölését tartalmazza. Általában mindenütt a vonalnak a határponthoz legközelebb eső állomása jelöltetett ki határállomásul, de fenntartatott annak a lehetősége, hogy ha a viszonyok esetleg ezt kívánnák, a határállomás kijelölése egyoldalúlag is megváltoztatható legyen. A II. fejezet, amely a 4—21. cikkeket foglalja magában, azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek megszabják azt, hogy milyen módon kell a különböző határszolgálatokat a határállomásokban és az azok között levő vonalrészen végezni. Itt ugyanis a vasúti szolgálaton kívüla vám-, a határrendőri és a postaszolgálat is figyelembe jön. A vasúti szolgálatot illetőleg főleg azt célozzák az ebbe a fejezetbe felvett rendelkezések, hogy a forgalom biztonsága, és a vonatok lehető késedelem nélküli továbbítása, valamint a súrlódásmentes szolgálattétel mindenképpen biztosíttassék. Gondoskodás történt egyebek között főleg az iránt, hogy a határállomásokban és a határvonalakon egymással szükségképpen szolgálatilag érintkező vasúti személyzet a kellő nyelvismerettel rendelkezzék, hogy a forgalom kívánatos gyors lebonyolítását akadályozó késedelmek (pl. vonatok megállítása a nyilt vonalon, a határpontnál) a lehető legszűkebb mérvre szoríttassanak és hogy a csatlakozó vasutak vonatkísérő- és mozdonyszemélyzétének a szomszédos határállomásra szolgálatilag való átjáratása útján a csatlakozó szolgálat a nemzetközi forgalom akadálytalan fenntartása céljából a lehető legelőnyösebben hajtassék végre. Ezzel kapcsolatosan egyrészt biztosítják az Egyezménybe felvett rendelkezések azt, hogy a szomszéd állomásra hivatalosan átjáró személyzet kellő igazolványokkal láttassék el s ilyképpen kellő ellenőrzés alatt tartható legyen, másrészt azonban biztosítják számukra azt is, hogy a szomszédos idegen állomás területén szabadon mozoghassanak. A vám- és rendőri szolgálatot mindegyik állam hatóságai a saját államuk területén fekvő határállomásban végzik. Ezáltal biztosítva van az, hogy ezek a hatóságok működésüket teljesen zavartalanul végezhetik és ez a rendezés teljesen elejét veszi azoknak a súrlódásoknak, amelyekhez hasonlókat a közös állomásokon egymás mellett működő belföldi és idegen hatóságok hivatali és hivatalon kívüli ténykedéseinél már ismételten sajnosán tapasztalni kellett egyes közös határállomásokon. Megfelelő szabályok vétettek fel arra nézve is, hogy a két szembenlevő határállomás közötti vonalrészén a vasúti forgalom mindkét állam vám- és rendőri hatóságainak ellenőrzése alatt álljon. Különösen ki kell emelnem még azt, hogy a vám- és rendőri szolgálatot illetőleg a szabályokban különösen is gondoskodás történt az iránt, hogy az e szolgálatok szempontjából szükséges vizsgálatok a lehető leggyorsabban és az utazó közönség lehető legkevesebb zaklatásával menjenek végbe. Annak folytán, hogy a két csatlakozó vasút személyzete a fentebb említett rendelkezések értelmében szolgálatilag kölcsönösen átjár a szomszédos idegen határállomásra, részletes rendezést igényel a határállomásokban és a határvonalon előforduló baleseti károk viselésének a kérdése. Ezt a részletes rendezést tartalmazzák a 19. és 20. cikkek. E rendezés azon az alapelven nyugszik, hogy minden